Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

Felajánlás

Felejthetetlen angyali nőm, született Erdődy Hanna grófnő emlékének ajánlom úti éleményeim e szerény művét. Midőn még enyémnek nevezhetélek, a világ legboldogabbika valék, téged elveszítve a halandók legszerencsétlenebbjei közé soroltatám. Evekig éltem visszavonnltságban, lelki és testi tespedésben. Kerestem vigaszt a vallásban, eltévedtem búskomorságomban a spiritismns követői közé ; mind hasztalanul, megnyugvást sem itt, sem ott nem lelheték. Később a tudományt hivtam segítségül, de az végkép elrabolni készült azon csekély hitet, azon egy más jövőben való reményt is, mely szivemnek mindenét képezi és melytől lelkem elválni nem óhajt. Végre a nagy természet, a világegyetem csodaszerű alkotására tekinték és ezentúl ennek, csak is bizonyos határokig magyarázható titkaiban kerestem enyhülést, reményt. Kiléptem tehát újra az élet változatos mezejére, és midőn annak zaja környez, mámora ábrándít, most érzem még inkább napjaim kietlenségét és látom azon iszonyatos ürt, melyet sem idő, sem körülmény, sem személy nem tölthet be többé soha. Többször említéd boldog perczeinkben : ha még utazni kivánsz ? tegyed; de bárhova készülnél is, engedd hogy kövesselek. Es velem valál hosszas bolyongásaimban mindig és mindenütt, gondolataimban szünetlenül.