Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

Felajánlás

A Kopi sivatag égető homokja, mely semmi életet magán nem tűr, Tibet tartományainak égre nyúló havasai, az ott uralkodó magány és halálos csend, a szerencsevesztettek valódi hazája. És mintha csak számukra teremtetett volna. Távol a világ zajától, zavartalanúl, élhetém át újra meg újra eszméimben, multam rendkívüli boldog pillanatait, és bár törött, de hálás kebellel ismétlem a költő szavát, melyet mint menyasszonyom intéztél hozzám egyik leveledben : «Je pense ä toi quand le soleil se léve, J'y pense encore quand il a finit son cours ; Mais si parfois dans mon sommeil je réve C'est mon bonheur de te chérir toujours!» Arcachon (Gironde), 1881. februárban, özvegységem kilenczedik évében. Széchenyi Béla.