Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

LXII Bevezetés. Két napi pihenés után LÓCZY-val indúltam Kvei Ta-ba, mely a Hoang Ho-n fekszik, és előttem európai utas által még nem kerestetett fel. KREITNER még mindig gyomorbajban szenvedve, ezen kirándulásban sem vehetett részt. Első nap erős záporeső ért és Szing Csun-ig jutottam. A távolság Szi Ning'-től 45 li. Kalauzom ügyetlensége folytán, ki csak egyszer járt ez úton, jó io livel kelle többet megtennem. Másnap 70 lit hagytunk. hátra Ka Zsan-\g. Magas, közel 12,000 lábnyi vízválasztó nyergen keltünk át. Útnak ezen felette meredek, vízmosásos, imittamott nagy kövekkel elgátolt ösvényt nevezni nem lehet. Itt már csak tangut-ok laknak. Láttam főnöküket és fiát is, kik mandarin rangra emeltettek. A hegyek északnak fekvő részein imitt-amott, de már gyéren mutatkoznak 11 / • / ' / fenyvesek. Az erdőt folyton pusztítják. Utmentén találkoztam yak-kal, szamárral, oldalukra egy-egy fatörzs volt kötve, melynek hátulsó végeit csúsztatva vonszolták nagy erőfeszítéssel tova. Néhány teherhordó állat gyapjúval volt megrakva. A lakosság borzasztó piszkos, főkép az asszonyok. Ruházatuk szürszövetü ingből állott, a hason alúl kötéllel kötve a testhez. Bőrből készült csizmát viseltek. Hajuk középen elválasztva, három részben csüggött, mindegyik rész húsz és még ennél is több finom tekercsbe fonva és az inghez varrva, melynek szövetén széles pántlikára csigagombok, színes kövek és vörös varrások voltak illesztve. Köszöntésük e két szóból áll: «Aka temu», azaz: üdvözlégy uram. — Aka annyi mint úr. Harmadnapra, 65 li megtétele után, beértünk Kvei 7<7-ba.* Két órát kelle várnunk a Hoang Ho bal partján, míg annak jobb partjáról a komp átérkezett. Kvei Ta egy magas fallal bekerített belvárosból áll, mely terjedelemre megütheti a húsz holdat, a külváros nagyobbrésze csak romokat mutat fel. A lakosság túlnyomó többsége a forradalom előtt moszlim volt, — jelenleg khinai. A rend helyrehozatala után a Muhammet-vallás követői kiűzettek.** A közeli falvakban már tangutok laknak. A belvárosban kétszáz lakott ház van és népessége tán 2000-re tehető. Az egész oáz lakossága nehezen üti meg szerintem a 6000-et. E vidéken a körte- és baraczkfa díszlik, nemkülönben a dinnyefajok. Délről Kvei Ta felé két széles völgy nyílik, egyikben a Dun Ho Zsan, másikban a Mu Tsin Cse folyik és egyesítik vizeiket -a Hoang Hoval és termékenyítik az oáz glébáját. * Kvei Ta vagy Kvei Te a Hoang Ho jobb partján 100 lábbal fekszik mélyebben, mint Szi Ning Fu. Nevezetes, hogy mennyire lehet neveket eltorzítani, mert ugyanezen várost hónapokkal utánam PREJVALSZKY ezredes kereste fel és az munkájának német fordításában mint Gui Dui fordul elő; lásd : «Reisen in Tibet», a 191-ik lapon. E hibát bizonyosan a fordító követte el, mert a németek a b és p, d és t, g és k betűk között sok ízben nem tudnak megkülönböztetést tenni. ** A khinai birodalomban a török vallás követői 18 millióra _tehetők. A dungán-forradalom óta számuk tetemesen apadt. Vallásuk külformáit nem tartják meg szigorúan, p. o. sertéshússal élnek. Midőn átkeltem a Hoang Ho-n Kvei Ta-ba jutandó, egyik moszlim hajósomtól azt kérdezém, mi a neve istenének, mire azt feleié: Allah. Midőn azonban a próféta nevét kívántam tudni, erre felelni képtelen volt. Hiába mondám neki: «La illah il Allah, Muhammet ressur Allah» (Nagy az isten és Mohamet a prófétája), csóválta a fejét, többi hasonvallású társaival együtt azt állítván, hogy ők ezt soha sem hallák.