Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

ÖTÖDIK FEJEZET

89 gony-erövel; ugyanennek tulajdonítandó az is, hogy ugy ült nyergében, mintha az első botlásnál ki akart volna abból repülni, azaz nein eléggé szilárdan. Második hibája pedig az volt, hogy lovát nem tartotta elegendően kézben, hanem ugyszólva egészen eleresztette száját. Találtatnak ugyan lovak, melyek magoktól összeszedvén magokat, szabadon bocsáttathatnak, de ezek igen ritkák, mert a lovak rendesen midőn eleresztetnek, magokat túl szokták, hogy ugy mondjam, járni s magokra levén bizva, elmulasztják azt, mi által uj erőt nyerhetnének t. i. a sebesség megcsökkentését. A lovak természettől túlérzékenyek levén, a sebességet czéljokhoz mérni feledik, s addig a míg csak birják futnak , rendesen midőn érzik hogy fogyni kezd erejök még inkább sietnek, és végre abból végkép kifogyván, egy rövid ideig tartó lassúbb menet után megállanak. Ezen két lovaglási hibán kivül ön még egy harmadikat is elkövetett , vadászlovasban a legnagyobbat, t. i. nem ügyelt a földnek, melyen végig lovagolt, minőségére. Midőn egy lónak, azután hogy túlzott vagy aránylag igen nagy sebességgel ment végig egy nehéz szántáson vagy egyéb mély földön, egy ugrást is kell tennie, ezen utolsó erőködés ugy szólva kiszivattyúzza tüdejéből az utolsó részecske levegőt s testéből az egész erőt. Látni fogja ön, hogy sokan nagyobbított sebességgel vezetik neki lovaikat az akadálynak, és talán gyakran igen helyesen cselekesznek; de meg lehet ön győződve arról is, hogy ugyanazok, ha értik mesterségüket, azt megelőzőleg visszatartják lovaikat s igy időt engednek azoknak arra, hogy ezen rohanásra s erőlködésre új erőt gyűjtsenek. Ennek a határzó pillanatbani elmulasztásából eredt azon különbség, a mely egy Buckle,