Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

ÖTÖDIK FEJEZET

90 C hi ff ne y, J e 111 K o b i n s o n *) s más ezekhez hasonló lovasok és egy értelmetlen, kapkodó, ok nélkül büntető, akarna-lenni, gyapot-mellényes jockey közt létezik. Ennek elmulasztásából eredő következmények talán nem tűnnek annyira fel a vadászaton mint a lóversenynél; azonban ha valaki egy elhatározó futás, sajátlag hajtás végét kívánja látni, annak e szerint szükség cselekednie. Mint gyanítom; ön ezt ma tapasztalta. Lova igen ki volt véve lélekzetéböl, midőn ön vele a sövényhez ért, s ezért nem is birta magát azon átemelni; ha pedig mégis megkisérlette volna ezt, alkalmasint egy fényes bukfenczczel jutott volna a túlsó oldalra, mire én — látván mily kíméletlenül zavarta ön lovát egy mély szántáson végig — már el is valék készülve. Ön , ugy látszik , a deszka kerítéseket nem igen kedveli, s azért hogy azt elkerülhesse, elhagyva a keményebb földet, egy eleven sövény felé vezette lovát, igen mély és nehéz földön keresztül s még hozzá, hogy a kerülés által vesztett tért és időt megnyerhesse, nagyobbított sebességgel, feledve miszerint lova már félig ki volt véve szuszából. Ezt egy ló sem birja kiállani, hacsak meg nem áll. Azonban remélem, ön ezen okult jövőre nézve. — De mit csináljak a szürkémmel, melyet ön White Surre y-nek kegyeskedett elkeresztelni. Félek sohasem fog belőle hunter válni. — Ellenkezően, azon ló már kész hunter, még pedig egy igen kellemetes, csakhogy nem róka-kopók, *) Buckle Chiffney, Jem Robinson első rangú pályalovasok , vagyis az angol rövid kitételt használva : j o c k e y-k.