Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

ÖTÖDIK FEJEZET

88 javítani, <le jóvá csinálni sohasem), beláttam, miszerint képtelenség volna, ha tőle sokat akarnék követelni, s hogy ennélfogva csupán ugy vergödhetem becsülettel keresztül, ha minél jobban kímélem, mit csak ugy tehettem, hogy egyenesen arra tartottam a merre a vadászatot menni láttam, bizonytalan ugrások kikerülése végett egy ölre sem vezettem ki, mit jobb lovon alkalmasint megtettem volna, ügyeltem — mit ön természetesen nem vehete észre, a földminőségre, s rajta, mihelyt tapasztaltam hogy a föld mély és fárasztó lehetne, könnyíteni iparkodtam. Ezenkívül a mint észrevevém hogy fáradni kezd, visszatartván időt engedtem neki arra, hogy összeszedhesse magát. Ezt legalább is húszszor ismételtem a vadászat folytán és jó sükerrel, mert ha maga idején elmulasztom azt, csak néhány gallop-ugrás után is már meg kellett volna állania. Legyen ön meggyőződve arról, miszerint a világon a legjobb ló is, ha nem bánnak vele igy, csakhamar kiáll. Azonban mind ezen ügyeletem daczára, a szürke már annyira volt, hogy néhány dülön sem birt volna már keresztül vinni, e ló nem ugy volt mint az ön Jerryje csak a szuszból kivevé, hanem már végképen elfáradva, és csak az által, hogy a száraz kemény földön maradtam vele, volt képes az utolsó kerítésen átugrani, ez azonban már szerfölött nehezére esett. Ilyen volt az én eljárásom; de lássuk most az önét! A mi az ön idegzetét illeti, ön egy régi vadászhoz hasonlóan higgadtan haladott; de lovaglásra nézve két hibát követett el : mindenekelőtt , hogy ugy mondjam , labdaként ugrált nyergében, minek oka, hogy kengyelszíjai igen hosszúk és hogy ezáltal minden lökés egyenesen derekát érvén, azokat nem távolithatta el a láb-, térd- és czombban szükségelt ru-