Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

HARMADIK FEJEZET

57 szabályokat felállitni akarni. Ha jól kezeltetnek, ugyhiszem, a s t e e p 1 e-c has e-k egy közhasznú mulatsággá válhatnak, nagy pénzforgalmat szülnek, a jó lovak nevelésére ingert adnak, s ezereket mulattatnak ember- és állatkínzás nélkül. Azonban ha már s t e e p 1 e-c h a s e-k által emelni akarjuk a lótenyésztést, ugy állítsunk is fel oly elveket, oly szabályokat, melyek e czélra vezetnek. Az által, hogy könnyű teherrel engedünk gyönge telivéreket nyerni, ezt nem érjük el. Nagy díjakra nem engednék másként futtatni, mint rendes jó vadász-teherrel, mert mi másra is lehetne egy vékony lábu lovat, mely talán többet sem bir vinni kilencz stone-nál s azt is csak 14—15 perczig, használni? Most oly lovak vetélkednek már, a melyeknek 11 s ton 7 font, vagy 12 stone-al ép oly kevés kilátásuk volna nyerésre, Clinker, Paulina, Vivian, the Nun, Old Cigar, Grim aid i, Moon raker vagy más hasonló lovak ellen, mint a Flying Dutchman ellenébe. — Visszatérve azonban lovaira, ugy látom, miszerint azok közt csak egy van, a mely biztos hunter, a többiben pedig csalatkozott. — De miután már igy áll a dolog : mit tegyek azokkal ? — Mindjárt megmondom; én holnap ugy is elmenni szándékozván, a lovakat elviszem magammal s majd az én gondom lesz azokat eladni, igy legalább megszabaduland ön azoktól. Az ebéd jelei eltűnvén az asztalról, csakhamar megjelentek barátomnak régi jó havannah szivarai. — On jól tudja , szólált fel szivarozás közben barátom, hogy csupán azért irányzók önhez némi kérdéseket,