Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

HARMADIK FEJEZET

54 erős dereka segítvén abban, hogy hátulját jól maga alá szedhesse. Neki vezetem egy könnyű , alacsony akadálynak : azt csendesen s mintha mutatni akarta volna, hogy az tehetségéhez mérve csekély , igen könnyen átugrotta. A következő akadály egy szélesecske, de nem mély árok volt jó fölhányással s ezen egy erős eleven sövénynyel. Jerry habozás nélkül neki ment s ugy ugrott, hogy a sövény tetejét érvén , onnan hátuljával eltaszította magát és nyugodtan s biztosan érkezett a túlsó oldalra. — Többre nem volt már szükségem. Jerry érti mesterségét. Visszatérvén barátomhoz : „éz jó ló ! és ha nincs ellenszenve iránta, ugy csak tartsa meg, mert minden vidékre alkalmas és száz közül alig lesz egy , mely annál jobban jár. Most ide a pajkos szürkével!" A szürke szép nagy ló volt, jó szájjal és rendkívüli lépéssel , de mint gyanítám, ügetés- és gallopban magas volt mozgása. Az első akadályt szépen átugrotta , de a másikhoz érvén, minthogy azon reményben, hogy azt is át fogja ugrani, több szabadságot adtain neki, megfordult; újból neki vezettem , és látván hogy habozik , az ostorral, elhatározásra bírandó, rá vágtam. A szürke ugrott is, de csak az árokba, a melyen azután végig futott. Gondolva , hogy egy uj kísérlet által ok nélkül tenném magamat ki bukásnak , visszalovagoltam barátomhoz. — Mi a véleménye a szürkéről ? — E ló nem szeret sövényeken át ugrani, azonban lehet vele egy kísérletet tenni, s ha — a mint gyanítom — nem is válik belőle vadászló , el lehet azt még azután is adni, vagy pedig befogni. Most lássuk a s t e e p 1 e-c h a s e lovat? •