Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

HARMADIK FEJEZET

53 okvetlenül jó vadászlónak is kell válni. Valószínű, hogy a mely ló s t e e p 1 e-c h a s e-t bir nyerni, jó is ; de lehetséges az is, hogy lejárván azon bizonyos távolságot, mely körében fekszik — mit versenyi kitétellel 1 ó-m e s s z e s é g-nek neveznek — azon túl mint igen középszerű, sőt néha mint ezen alóli is fog megjelenni. Most engedjen ön egy kérdést tennem : Hol tett szert azon fekete hústömegre, mely a fal mellett áll ? — Hat nem tartja ön azt igen szép lónak ? — Minden bizonynyal, csakhogy a sok hus miatt felöle Ítélni sem tudok ; de , kérem ! mondja csak , hol vette azt ? és hogy akkoriban is oly kövér volt-e az ? — Azt két hónap előtt egy eladó vadászistálóból vettem , s bizony akkor is csaknem oly kövér volt, mint jelenleg. — Ugy tehát meg lehet győződve arról, hogy az nem is ér sokat. E lovat kétségen kiviil már lovagolták kopók után, hogy lássák mit tud, s tapasztalván hogy nem sokat ér, felhizlalták és eladták. Ha nem vette ön drágán, csekély veszteséggel menekülhet tőle. De már késő az idő, holnap, majd ha kivül is láttam lovait, határozottabban Ítélek felölük; most pedig : jó éjt! Más nap reggeli után a lovakat kivezették, később pedig, barátom kívánsága szerint, meg is lovagoltam azokat. Jerry a pej volt az első. Külsejével igen meg voltam elégedve, látszott rajta, hogy jókedvű ugyan, de nyugodt és csendes is; lépése határozott volt; feje, nagy értelmes szemei, jó inai mutatták, hogy a mit csak eszélyesen kívánni lehet lótól, azt megteendi. Reá ülvén , néhány fordulat után hon érzém magamat rajta. Gallop-ugrása olyan volt, minőnek kell a hunter-ének lenni, könnyű csebes és határozott, rövid