Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

HARMADIK FEJEZET

52 következtetnénk, tudni kellene : minő állapotban, mennyi erővel érkezett az a nyerőponthoz? Föltéve már azt, hogy egy lótulajdonos , h a n d i c a p-futásban egy bizonyos terhet egy adott távolságban elfogad, ezt alkalmasint csupán azon öntudattal teheti, hogy lova ezen munkát megbirandja ; de lehet, miszerint egy úttal arról is meg van győződve, hogy az adott távolságon Júl, nincsen az a lovag, az az ostor és sarkantyú , melyek lovát csak még kétszáz ölre birnák sebesen hajtani. Ha ereje elégséges arra, hogy a futást, vérig sarkantyúzva és ostorozva megnyerje , ugy tulajdonosa fáradságával és ha a díj nagy, talán egészségével is mit sem gondoláiul. Ezekből, ugy hiszem, átlátandja ön, hogy abból, miszerint lova egy két steeple-chase-t tizenegy stone-al terhelve megnyert, még nem következik az, hogy tizenkét stone-al is képes leend naphosszant is vadászni. Jó vidéken , sebes kopók után az első rohanás csaknem oly gyors lépéssel halad mint a s t e e p 1 e-c h a s e ; de az utóbbiknál a ló, midőn három vagy négy mértföldnyit futott, legyen az elfáradva vagy sem, mindegy, a futás véget érvén a ló betakartatik s haza vezettetik; holott a vadászaton az első rohanás gyakran csak bevezetésül szolgál és a munka nehezebb része még csak következik. Sok ló van, mely egy s t e e p 1 e-c base nyerése után megtapsoltatik , bámultatik, és a maga nemében egyetlennek mondatik, pedig ha csak egy kis mértfölddel tovább kellene futnia, ugy érkeznék meg, hogy senkinek sem tetszenék s közvélemény szerint még egy jó pipa dohánynyal sem érne föl. Nem akarom én ezzel azt mondani, hogy ez történik mindig, hanem csak azt, hogy könnyen igy történhetik; s ennélfogva igen hibás állítás az: hogy bizonyos lóból, mert képes volt egy s t e e p 1 e-c has e-t nyerni,