Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

ELSŐ FEJEZET

16 ha ezt fölemelve, az átadáskor bocsánatot nem kérnénk; de egy embert lova alól kihúzni annyi időt rabol, hogy annak elmulasztása sokak nézete szerint szót sem érdemel. Azon ismert : „szemesé a vásár" legnagyobb mértékben áll ilyen alkalomkor, még pedig nem csak a lovasok, hanem a kopókra nézve is, csakhogy emezek ha csak két évig hajtottak már oly vidéken, hol az előbb leirt nagy társaságok szoktak vadászni, oly ügyesen megtanulják a feléjök nyargaló lovast kikerülni, mint a nyúl a reá szökő agarat. Az itt elősorolt eszméket és nézeteket több évi tapasztalásból s folytonos gyakorlatból merítettem; azonban ezeknek összegyűjtése s nyomtatásbani közrebocsátása nem jutott eszembe, mig a következő eset arra el nem határozott. Az old Berkley kopókkal vadásztam. Egy szép reggel Beaconsfield mellett egy vén kan rókára akadtunk , mely a csendes Amersham határa felé tartván, egy hatalmas futást tétetett velünk. A vadászatban egy idegen is részt vett. Lova gyönyörű sárga , külseje, állása, mozgása által első tekintetre elárulta a vadászlovat, mely alkalmasint jobban értette mesterségét semmint gazdája. Az idegen, mintegy negyvenéves , igen jó külsejü , semmi elbizottságot nem mutató uri ember volt, kivel csakhamar ismeretséget szőttem, bemutatóban lovát érdeme szerint dicsérvén. Valóban rendkívüli egy állat is volt az, csakhogy állapota (conditio) inkább egy lókupecz, mint a vadász ember istálójára mutatott. A kopók alig voltak még a cove r-ben , már hangot adtak, s a róka nem sokára magosan hordva farkát, a legnagyobb sebességgel vágtatott el mellettem. Az idegen is nem ugyan mintha B e c k f o r d-ként maga akarta volna elfognia vadat, hanem igen vigan és sebesen száguldott a falka után.