Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

HATODIK FEJEZET

118 — Egy kan róka, My lord! szólalt meg a huntsman az érkező maste r-nek mutatván a fogolt vadat. — Még pedig egy ugyan gyors, legalább én ugy találtam, uraim! volt a master válasza. — Huszonnyolcz perczig tartott a futás, My lord! — Will ugy mondja, szólita meg közben R oberts, miszerint a wallfordi c o v e r-t akarja kikeresni; nekem nincs kedvem azon sárfészekbe menni, s azért haza felé fogok indulni; — hát önök? — Mit akar ön tenni ? kérdém barátomat , mert mindamellett, hogy magam is utálom a helyet, hová indulnak , kész vagyok az ön kívánságát teljesíteni. — Ugy tehát a hazamenetelre s a vadászatról egy utólagos kis beszélgetésre szavazok. — A minap azt mondá ön, hogy pejemet az által fárasztottam ki, mert egy szántáson keresztben lovagoltam, ma pedig ön ugyanazt tevé: — e szavakkal kezdé barátom a társalgást midőn hazaérkezve egyedül ültünk. — Ez igaz, csakhogy az én lovam egész erejénél volt, a szántás sem mély s végre én ez által rövidítettem a távolságot, holott ön kerületet tett a minap. Ezen néhány szavaim remélem kimentettek. Most már engedje mondanom, miszerint ülése a lovon s annak vezetése jó lovasra mutatnak s hogy önnek csak a kopók utáni lovaglást kell megtanulnia, mit azonban gyakorlat által idővel sajátjává tehetend. — Különösen ha oly kézzel fogható lesz tapasztalásom , minő volt a mai. Kiben, volt a hiba : bennem-e vagy a lóban? — Kétségen kivül, hogy ön hibázott, s reménylem