Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

HATODIK FEJEZET

115 — Különböző okai vannak, a miért igy cselekszünk, s remélem lesz elegendő időnk arra, hogy azokat önnek elmondhassam. A cover, melyben a minap kerestünk alig nagyobb húsz holdnál és oly siirii, hogy tovább tat tolt volna azon keresztülgázolni, mint azt megkerülni, ugy, hogy bármerre is tört volna ki a vad, azt meghallottuk és körül-lovagolván is akkorra érhettünk volna oda, mikorra a falka a cover-en áttörve; de még az is járul hozzá, miszerint a rókáknak nem levén azon cover-böl bizonyos futási irányuk, a körülményekhez képest szokták utjokat venni, s e szerint mi szél mentiben állván, igen valószínű volt hogy felénk fog kitörni. Ez volt oka, hogy kivid maradtunk. A mi már a mostani covert illeti, ez — a mint ön látja — száz holdnál is nagyobb , útak vezetnek rajta minden irányban keresztül s a hol ezek hiányzanának is, sürü nem levén könnyű rajta végig nyargalni, a cover körüli sövény pedig olyan, hogy azt mindenütt könnyű ugrani. Ha már a cove r-en kivül volnánk és a vad esetleg az ellenkező oldalon törne ki, a távolság nagy levén, aligha képesek volnánk a falkát beérni. De van még különösen más ok is, mely tanácsossá teszi hogy a falka közeiéhen legyünk, s ez nem más, mint : körülbelül 5 m.füldre innen igen sok rókaverem van, a mik felé szokott rendesen az innen kitörő vad tartani, még pedig a nélkül, hogy a szélre ügyelne. Midőn a rókavermek felé siet, a szél ellen is nyargal; sőt láttam már azt is, miszerint mindamellett, hogy a whip elébe nyargalt s ostorával is ráijesztett, útjából ki nem tért, mi több készebb magát a ló által Iegázoltatni, mintsem az egy menedékhelyéről, mely felé futását irányzá, lemondjon s útjából eltérjen. Ily 8*