Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

HATODIK FEJEZET

116 körülmények közt készen akarok állni arra, hogy helyet foglaljak, bár merre is torjön ki a vad, s láthatja ön, hogy a master és a társaság nagyobb része, kik mindnyájan ott a cover közepében állanak, velem hasonlóan gondolkodnak. Hah! sz. Györgyre esküszöm : látják már a vadat; ott hirtelen kanyarodnak, azon az utacskán elhaladnak és a róka is — mert nagyon nyomják, tüstént ki fog törni. Egy vig kiállás tudatta ekkor, hogy a cove r-eii kiviil állók meglátták a rókát midőn kitört. — Most csak előre, barátom; minden rendjében van! A cove r-ből kivezető ut végén volt a kapu, min belovagoltunk ; ezt most kinyitni késedelemmel járt volna, s igy lovainkat' neki hajtva, barátommal egyszerre repültünk azon át. T u ú , l u ú , I u ú ! hangzott vigan a h u n t s m a 11 kürtjéből a hátramaradt kopók biztatására, mig a második whip által kiáltott Hark forward, hoik! viszhangzott az egész cover fölött. — Hová nyargal oly sebesen az első whip? — Azon cove r-ben , mely tőlünk mintegy fél mértföldnyire fekszik, van egy rókaverem, oda nyargal, hogy a netalán arra tarló rókát elfordítsa; de már láthatja ön, megállította lovát és helyét elfoglalandó ügetve jön felénk, a vezető kopók is jobbra fordultak s egy gyönyörű vidék nyílik előttünk. Jó szerencsénk van ma, ugy látszik. De csak nézzen ön hátra, hogyan nyargalnak a kik nem kaphattak induláskor oly kedvező helyet minőt mi. Nyomba követett a fiatal Robert, öreg telivér kanczáját oly sebességgel hajtván, mintha, 1 óra alatt 30 mért-