Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

ÖTÖDIK FEJEZET

99 — Engedje meg, mondám, hogy bemutassam barátomat Mr. N ... t. — Nagyon örvendek látogatásának, uram! s remélem miszerint kis falkámmal, ha nem is rókavadászatot, de egy jó napot fogok önnek szerezhetni. — S valódi vadász élvezetet, tevém hozzá. A m a ster e bókra meghajtván magát, én barátommal tovább lovagolva: — látja ott? mondám, egy bokor felé mutatva. — Mit lássak? — Nem látja ott a nyulat ? — Hol? — Ott a bokor mellett; nem látja ön, hogy fénylenek szemei ? — Igen, igen; most már látom. — Látja ön, ez a mit nem szeretek a nyúl-vadászatnál, hogy midőn a rókavadász ilyenkor lelkesedve felkiált : a nyúlvadásznak csendes, hallgatónak kell lennie. Ekkor fölemelt kalapommal a master- és huntsm a n-nek jelt adván, az előbbeni felénk sietett, mig az utóbbik, falkáját keresve, az ellenkező irányba vezette el. A hozzánk érkező master a nyulat felköltendő közéje és a falka közé állott lovával. A vad egyik fülét hátrafektetve csakhamar odább szaladt, egy az előttünk álló sövényben levő lyukon átbújván. — De miért vezeti a huntsma n falkaját más felé, s miért nem egyenesen a nyul fekvésére ? — Ez ismét egy azon dolgok közül, melyek a nyúlvadászatot a rókavadászattól megkülönböztetik. A rókával, ha rögtön nem kezdjük kergetni, nein igen lehet boldogulni, holott a nyúlnál czélszeriihb neki egy kis előnyt 7*