Storcz Mátyás: A véreb munkában / Gödöllő, szerzői kiadás, 1929. / Sz.Zs. 1567

8. A véreb lelkének a vezető által való megismerése - 9. A gyakorlatok

25 nyilt erre a mulatságra, mert 14 darab szarvastehén lelövésével bíztak meg, melyből 11 darabra passziózhalolt Szóló. Ily cserkészetek alkalmával az illető erdőrész felügyelőjét is rendszerint odakérem, hogy az ő vérebe is gyakorlatot szerezzen. Egyik hajnalban a juharosi pagonyba mentem. Nagyon természetes, hogy Szóló barátom is követett, mert hisz vagy szijon, vagy anélkül mindig a nyomomban van. Ha a szükség úgy kívánja, pl. nagyon zörög a haraszt, a legkisebb pisszentésre elfekszik s addig, mig rá nem trombitálok, vagy vissza nem megyek érte, nyugodtan alszik. Igen ködös hajnal volt, lőtávolra alig lehetett látni. Egy meredek oldal tetejére jutva, észreveszem, hogy tőlem balra vagy 120 lépésnyire vad áll a vetésen, de nem birom kivenni tisztán, melyik agancsos, melyik nem. A szél is folyton forog, hol a nyakamat érte, hol pedig szembe fújt. Óvatosan visszakúsztam a meredek oldalon, hogy megkerülhessem a vadat s esetleg közelebb jussak. Szólót egy magasabb tuskó mellett elfektettem, magam pedig óvatosan húzódtam a célom felé. Amint egy domb mögül kiemelem fejem, előttem vagy 70 lépésnyire ál! a vad. Egy vén szürke tehén rézsút állt, melynek Szóló kedvéért hasát vettem célba. Lövésemel a vad nagy kiugrással jelezte s a többivel beváltott balra a sűrű vágás felé. Lövésem helyét megjelölve visszamentem Szólóhoz, kit alva találtam. Feltettem magamban, hogy csak két óra múlva incimentem felkeresni a pagonybeli erdőőrt, kit a kijelölt helyen gyenge pislogó tüz mellett meg is találtam, nagyban fújdogálta pipája füstjét a hajnali ködben. Mellette álmodozott Hangos vérebe, nyilván arról az élvezetről, mit a korai kelés kilátásba helyezett. Hogy az idő gyorsabban teljék, megnéztük a borz kotorékokat, de sajnos, a várt vendég nem érkezett meg. így azután beszélgetéssel töltöttük az időt, melynek során az erdőőr nagyon dicsérte Hangos munkáját. — Majd mindjárt meggyőződünk róla, — feleltem én. Azzal el is indultunk a lövés helyére. Megmutattam az erdőőrnek, hogy hol váltott be a sebzett vad s meghagytam neki, hogy Hangost tegye csapára, engedje neki az egész vezetőszijat, hogy bátran dolgozhasson. Magam Szólóval félre vonultam, szemlélni Hangos munkáját. Amint az erdőőr csapára teszi Hangost, az nyomban be-