Storcz Mátyás: A véreb munkában / Gödöllő, szerzői kiadás, 1929. / Sz.Zs. 1567

8. A véreb lelkének a vezető által való megismerése - 9. A gyakorlatok

26 lefekszik a vezetékbe, de rövid előretörés után jobbra vált. A vezetőt ez zavarba hozta és leveszi a csapáról. Rászóltam : „Ne bántsa a kutyát, hátha neki van igaza". Lehet, a sűrű ködbe nem vettern észre, hogy a sebzett különváltott a többi vadtól. Ilyen bizonytalanságnál rábízza magát az ember az ebére, mert a csapát ő érzi. Most már menjen vissza s tegye kutyáját újra csapára, de engedje abba az irányba menni, amerre ő akar. A jelzett helyen Hangos ismét jobbra váltolt. Meglepett a fiatal kutya munkája : megfeszített vezetékben dolgozott. Hol felágaskodott, hol meg körözni kezdett, majd visszafelé fordult. Ezen utóbbi tettén meglátszott a gyakorlatlanság. Odaszólok a vezetőnek: „Álljon meg!" Visszamentem a kezdet helyére és Szólóval vétettem szimatot, megakarván győződni arról, hogy a fiatal véreb jól csapáz-e ? Amint a vezetéken engedek, Szóló elkezd szimatolni s orrával egy helyre bök, hol a golyó által keresztül ütött kevés fehér szőr feküdt. Felágaskodva végig szimatolja a magas fűszálakat, belefekszik a vezetékbe s veszi a szimatot azon a csapán, amelyet Hangos követett. Az erdőőrhöz érve, mondom neki: „Kövessen mögöttem addig, míg Szólóval vért nem találok, azután majd dolgozhatik Hangos." A szálásba érve megtalálom az első vércseppek Kutyámat megdicsérem, leveszem a csapáról, azután a csapázást folytatjuk Hangossal. En az erdőőrt vagy 20 lépésnyi távolból követtem. Hangosnak elég nehéz munkát adott a csapázás, mert nem csak szarvas-, hanem disznó, nyul, fácán nyomok keresztezték csapáját. Továbbá lépten nyomon egy-egy üregi nyul ugrott ki előtte. Ennek következtében Hangos sokszor tévedett, de ilyenkor Szóló segítségével mindig helyes csapára tereltem. Most egy nagy váltóhoz értünk. Hangos mindenáron csak előre iparkodott, az én öregem azonban megfordul és hátrafelé húz. Rögtön tisztába voltam azzal, hogy a vad ugyanazon a csapán visszaváltott. Ez különben is szokása és ez teszi szükségessé, hogy a vérebet hideg csapára is bevezessük. Ennek a bevezetésnek a hiánya Hangoson is észlelhető volt: ide-oda körözött, hol jobbra, hol balra tartott, a vezetőn már gyöngyözött a verejték. Látja, — mondom az erdőőrnek, — nincs vér, vége a