Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Második nap

DÉI.I MAGYARORSZÁG BERKEI. 20 hátukkal néznek ki belőle s a képzelgő agyvelők könynyen krokodilusoknak tarthatnák: mindez olyan sajátszerű, Európa egyetlen más vidékéhez sem hasonlítható jellembe öltözteti e tájat, hogy mi mindnyájan bámulva és csodálkozva gyönyörködtünk a hajó orrán ez új képekben. Épen azon gondolkoztam, vájjon láttam-e már valahol ehhez hasonlót s vájjon mennyiben lehet ezt az alsó-ausztriai gyönyörű berkekkel összehasonlítani, mikor BREHM

, ugyancsak csodálkozással telten, felkiáltott: «Ez az Ob, teljesen, egészen az Ob!» Én magam is úgy találtam, hogy csak azzal volt összehasonlítható, a mit útleírásokban más világrészek folyóiról és őserdőiről olvastam és ezt megerősítette az élő útleirás, a kinek a neve BREHM. Csalatkozik, a ki azt hiszi, hogy déli Magyarország folyóparti berkei kedves és barátságos vidékek; mély komolyság, valami búskomorság van az egész tájképen : a széles íolyó, az egyformán sötétzöld erdők, mind nagy körvonalokban, változatosság nélkül formálva, komor hatással vannak az emberre. Úgy van itt ezekben a berkekben, mint a hegységek legfelsőbb régióiban, vagy a tengeren, mikor a víz sima tükre fölé egyenletes színekben borul a felhőtlen ég és harmadik szín nem zavarja a kép végtelen nyugalmát; az ember a természet nagyszerűségének hatalmától szinte nyomasztva érzi itt magát, elevenítő változatosság nem örvendezteti meg. Ezt a hatást egész utazásunk alatt soha sem éreztem élénkebben, mint ez első délután; az égboltozat megvilágítása soha sem volt egybehangzóbb a tájék jellemével ama nyugalom és harmónia meg-