Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Második nap

IO MÁSODIK NAP. teremtésében, mint akkor. Fönn is maradtunk egész délután és egész este a fedélzeten, hogy a tájképeket megbámuljuk, részint hogy ornithológiai megfigyeléseket is tegyünk. Mert mindenütt volt köröttünk élet: gémek szálltak egyik partról a másikra; a Dunán, kivált pedig a nyugodtan folyó ágakon mindenféle kacsa úszkált és a fekete kánya, déli Magyarország e leggyakoribb orvmadara mindenütt mutatkozott a fák teteje fölött; a varjakról és seregélyekről, melyek e vidéken igen közönségesek, nem is szólok. Sólyomfélét alig láttunk; a mi keveset láttunk, az mind a csinos feketekörmű vércse volt. A hol a part meredek, szakadékos és erdőtlen volt, sok helyen láttam a közönséges hont-madarat s nagy számban fészkelve a parti fecskét. Valamivel Duna-Szekcső fölött a jobb parton eltűnnek a berkek, ellenben a bal parton az egész Mohácsi szigeten végig teljes pompájokban díszlenek. Jobbunkon meredeken ereszkedő halmokat vettünk észre, melyeket a Dunától keskeny szalag lapályos föld választ el; e szalag Mohács előtt mind szélesebbé válik. A kapitány, még mielőtt e helyre érkeztünk volna, jelenté, hogy Apatint ma este már nem érhetjük el, minthogy az éj tőle mintegy két órányira fog bennünket meglepni. Bele kellett nyugodnunk, bár ez által a reggeli órák elvesznek a vadászatra nézve. A kapitány legkevésbbé volt az oka; gőzhajónk kitűnő gépével így is hihetetlen nagy útat tettünk meg ily rövid idő alatt,