Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Második nap

IO MÁSODIK NAP. A jobb part jellemvonása itt is más mint a balé. Jobb oldalt még mindig apró ligeteket lát az ember, ellenben bal oldalt széles szalag módjára nagy berkek terülnek a Duna mentén, melyek csak egyes helyeken, keskeny nyilásokon át engedik meg a téres síkságra való kilátást, a hol a mocsarak egész a Duna partjáig nyúlnak. A jobb part közelében ugyancsak sík föld terül, mely azonban meredek parttal ereszkedik alá a víz tükréhez. A messze távolban már jelentékeny halomsorokat s alacsony hegyeket lát az ember; a pécsvidéki hegyek azok, a tulajdonképeni Pannónia hegyeinek ágai, miként a régiek nevezték. A folyó mindkét partját csak Szegszárd vonalában kezdik berkek koszorúzni, a hol a Sárvíz-csatorna a Dunába torkol, de itt is csak szakadozva, mert már Duna-Szekcső fölött csak a bal parton lát az ember berkeket, a jobb parton pedig meredek szőlőhegyek ereszkednek a Duna felé. Mindamellett az az idő, a mi alatt ez erdőborította partok, a két part szürkés-zöld berkei között hajóztunk, melyek a nyugodtan folyó Dunában sötéten tükröződtek, igazi élvezetet nyújtott. A kisebb-nagyobb folyóágak, melyek mint fasorok szegte útak a zöld vadonba vezetnek; az egyforma magas erdők, melyekből csak egyes százados tölgyek száraz csúcsai emelkednek ki; a parton a tömött lombokkal terhelt ágak, melyek a víz fölé hajolnak s olykor egészen beleérnek; az uszadék-fa, mely a mellékágakból nagy mennyiségben úszik a főfolyó felé; a ledőlt fatörzsek, melyek az ártól félig takarva, csak