Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Második nap

IO MÁSODIK NAP. egy időben történő lövéseink riasztották fel őket nyugalmukból. A fák bámulatos nagy magassága nagyon is érezhető volt; sógrom lövésétől találva, csak egyetlen kormorán ereszkedett lassan le a szántóföldek felé s az említett ér nádasában mult ki. Az urak most apró sörétű töltéseiket öregebb szeművel cserélték ki, magam pedig a golyós fegyvert vettem elő, mely ilyen esetekben mindig a legjobb segítség. Elrejtőztünk a magas fák mögé, a mint épen tudtunk és vártuk a kormoránok visszatérését. Nagy falkába verődve repkedtek a megriadt madarak az erdő fölött; időről-időre mások is csatlakoztak hozzájok, melyek halászatról tértek vissza s haza igyekeztek. Keringésök köreit mind kisebbre és kisebbre vették s mind jobban és jobban hallottuk az esetlen madarak gyors szárnycsapásait. Egyszerre hatalmas zúgás támadt; az a kurrogó kiáltás, a mellyel a kormorán fészkére vissza szokott térni, fejünk fölött hangzott és szárnyaiknak az az aggódó kapkodása, mellyel a gyámoltalan madarak fészkök peremére való kapaszkodásukban az egyensúlyt igyekeznek megtartani, világosan hallható volt. Néhány másodpercz múlva ropogtak puskáink, s a ropogást még abban a pillanatban a földre eső kormoránok zuhanása követte. A szegény madarak hihetetlenül vigyázatlanok voltak ; ezt a manővert ugyanis még néhányszor ismételhettük, míg végre a dolgot mégis nagyon bolondnak találták és mind távolibb vonalakban húzódoztak köröttünk. Utolsó tüzelésünk egyike után egy erősen megsebzett kormorán ingatag repüléssel mind mélyeb-