Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Zárszó

Zárszó. Kedves Barátom Cyprian! Nem hizelgek magamnak azzal, hogy a veled közölt igénytelen vadászati vázlatok hatása alatt Paulusként borulsz zöld kabátos keblemre. Mindazáltal nem hagyhatom szó nélkül, hogy te pusztán uri kedvtelésnek, szórakoztató sportnak kivánod tekinteni a mi nemes foglalkozásunkat. Nem, kedves Cyprián! a vadászat több annál, a mit neki koncedálsz! Nem pusztán sport, hanem a nemzeti gazdaságunknak is számot tevő ága. A miileni um alkalmából megjelent «Magyarország mezőgazdasága» ez. miiben nagyon szépen meggyőzően fejtette ezt ki Egerváry Gyula ismert vadászati szakíró. Gondold csak meg, hogy Magyarországon 46*5 millió k. holdra (az ország területének 95'15°/

0-a) rug a vadászterület, a melyből 28*5 millió k. hold bérbe adásra van kötelezve, 18 millió k. hold terület pedig önálló vadászati jogot bir. 1899-ben a bérbe adásra kötelezett területnek már 97-45°/ 0-a tényleg bérbe volt adva és csak 509 község határa várt még vadászati bérlőre, nevezetesen a Tisza jobbpartján 171, balpartján 162 és az erdélyi részekben 126 község. S hogy milyen jelentékeny az 1883. évi XX. t.-cz. értelmében bérbeadásra kötelezett hazai vadászterületek után immár befolyt haszonbérjövedelem, azt a «Vadászlap» * igen tanulságos összeállításában számadatokkal bizonyította be. Ez a jövedelem 27.838,753 k. holdra megoszolva 1.265,946 K volt 1899-ben. A 18.012,672 k. hold kincstári, egyházi uradalom stb. önálló vadászati jogosultságot élvező területeknek idevágó jövedelme bizonyára nem * Vadászlap 1901., 23. sz.