Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Bencze

I I 55 Nem szenved kétséget, hogy a nyul husa igen egészséges és keresett táplálék, mely nekünk kiviteli czikkünk még a messze nyugatra is. De a bőrével való kereskedés is igen régi keletű. Esztergom város vámtarifájában már 1198. évben felsorolvák a leporum pelles-ok, melyekkel való kereskedés nem egy mostan virágzó nemzetségnek gradus ad Parnassum-a vala. Nyulbörért pénzt, pénzért kutyabört, teljesen modern adás-vevési forma, mi mellett csak az az egy feltűnő, hogy bár a sövényházai Hosszuk nyiltól átlőtt nyulat, a Michnák pedig fél arany nyulat viselnek czimerükben: a nyulbör modern lovagjai ennek a hasznos állatnak nem adtak helyet czimereikben . . . A nyul, ha szorul a kapcza, hogy még szárnyas vaddá is képes válni, azt nem egy eset igazolja. Lendva-Lentiben történt hajtóvadászat alkalmával, hogy egyik tapsifüles nekiiramodott egy magánosan álló fűznek s annak odvában másfél öl magasságig mászott fel, azzal Lenk bérlőnek alkalmat szolgáltatván, hogy fán lőhessen nyulat.