Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Agarászat

24 küldöm; egynehány napig jól tartottam.» — Lórántfy Zsuzsánnának 1647. október 24-iki kelttel meg azt irja: «Nekem tegnap szép mulatságom volt, mert csak ebéd után fogattam kilenczven nyulat, három özet.» Bornemisza Anna gazdasági naplójából kitűnik, hogy Apaffy Mihály udvaránál 54 vizsla és 83 kopó mellett 125 agár élte világát, mely közül nyolcznak «palotás» rangja volt. A jó agár nevelésére nagy súlyt fektettek őseink, minek következtében gyözös agaraik a külföldön is keresettek voltak. A török udvar gyakran ajándékoztatott magának jóféle agarakat. Mily becsben részesült az agár, kitűnik ama szóhagyományból, mely szerint Mátyás, az igazságos, a Zeykek egyik ősét megjutalmazni akarván, felszólitá, hogy kérjen tőle valamit; Zeyk pedig egy pár királyi agarat kért, mire éppen egy egész falkát kapott, melynek ivadéka állítólag csak a szabadságharcz alatt pusztult el. Őseink azonban nemcsak nyulat fogattak az agárral, hanem azt nagy vadra is idomították, mint ezt Ujfalvy Sándor irja báró Bwnemisza Józsefről, ki farkast is űzött agárral. Sok hires agarásza is volt országunknak. Akadt köztük olyan mint Bethlen Sándor gróf, akit karonfogva kellett az ebédlő asztalhoz czipelni és nyeregbe emelni. De ha a nyeregben érezte magát, el is feledte minden baját és naphosszat elagarászgatott, mint azok a köznemes agarászok, a mult század közepén, a kiknek egyik legtipikusabb alakja : Recsky Bandi volt, a ki oly legendás alakja agarászainknak, mint az utolsó solymászó nemes. Egy izben, — beszéli Kerekes Géza, — a bufelejtö csöndes Recskynek igen roszul festett. Játék végén tartozása fejében tizenkét tehenét vagy négy agarát ajánlotta föl nyertes czimborájának, ki maga is agarász lévén, kapva kapott az alkalmon, hogy a Recsky hires agaraiból szerezhessen. Választása az agarakra esett, mire Recsky kikötötte, hogy uj gazdájuk személyesen jöjjön el érttök. Recsky azonban csakhamar megbánta igéretét, melylyel billikomos agarai más kezére kerülve, leverhetnék a megmaradandókat. Ezt minden áron meg kellett akadályozni. Recsky tehát könybe lábbadó szemmel összevissza ölelte eikártyázott kedveltjeit s aztán felakasztotta őket, mert hát az dukál az agárnak, nem az agyonlövetés. Midőn a szerencsés nyerő jött az agaraiért, azok ott lógtak szomorúan a kutágason és Recsky váltig biztatta, hogy hát csak rakassa kocsira, mert ö az igéretét be akarja váltani; de azt, hogy élve adja oda a négy agarat, nem igérte.