Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Agarászat

25 De hát Recskynek megbocsátottak még vaskosabb cselekedeteket is. Mikor 1848-ban fölkerült népképviselőnek Pestre, miként a középkori nemes a sólymát magával vitte a templomba, ö is magával hozta kedvelt agarait, melyek természetesen sok kárt okoztak itt a kertészkedő sváboknak, eszeveszetten futkározván ültetvényeikben. A miatt fel is förmedtek s egy izben pláne elfogták a Recsky agarait s panaszszal járultak az alispán elé. De Nyáry Pál nem üldözte ugy a kutyákat, mint az mai nap szokás. Recskynek mi baja sem történt, söt a szitkozódó svábok kerültek hűvösre azért, hogy a nemzet egyik képviselőjét sértegették. Recsky Bandi a debreczeni országgyűlésen is megjelent agaraival és szabadságharczunk leáldozása után, hol itt, hol ott kopogtatott be a billikomos agarakkal, melyeket abban az időben, midőn az önkény elkobozta a lőfegyvereket, uj dicsfény kezdett környezni. Az agarászok ama szomorú napokban messze földről sereglettek össze, hogy fölhajtsák vaczkából a nyulat és kipróbálják egymás agarait, ki «gvözös», ki pusztán «sebes» vagy pedig «mohó». Melyik kapja el a nyulat «zsinórban», melyik «vág keresztbe», melyik «karikára», melyik viszi orrán a nyulat, melyik billenti meg csak, hogy «elállva», szégyenkezve a nyereghez szorul. Mikor Toviknak az esi kastélynak fénye kialudt, Recsky hol az egyik, hol a másik jó barátjához látogatott el agaraival, — akárcsak hajdanában az elszegényedett nemes az ö sólymával — egyedüli nemesi attribútumával, — mig fáradt fejét 1886-ban nyugalomra hajtá... Fűit, — Írhatták volna az ö fejfájára is . . . * Vadászati münyelvünk szerfölött szegény s csak legújabban részesül némi ápolásban. Annál használatosabb a cseh jágerek által terjesztett német és hunting-sport utján meghonositott angol vadásznyelv. Egyetlen egy kivétel agarászati münyelvünk, mely nemcsak változatos a kifejezésekben, hanem felette gazdag «találó» műszavakban. Az agarászatot általában már csak holmi rusztikus mulatságnak kezdik tekinteni; az agár tenyésztést sem kultiválják oly odaadással, mint hajdanában, a mikor egy-egy billikomos agárnak hetedhét vármegyére kiterjedő hire volt. Sajnos, a jó agár még ott is pusztul, a hova a czivilizácziónak jóformán még a szele sem ért. Beszélik, hogy a turkomán agár, tetszetős külsejű apró fajta állat,