Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Bevezetés

Bevezetésül egy epistola. Barátom Cyprián ! — Régi jó czimboráid megbízásából meginvitáltalak egy kis vadászatra. Te levelemre kurtán-furcsán egy kérdéssel válaszolsz: mit mondana hozzá t. nöd, a ki az állatvédő egyesület alelnöke; sőt végül még azt is kijelented, hogy érett megfontolás után a vadászati szenvedélyt botrányosnak tartod. Ki hitte volna, hogy te ilyent állithatsz, holott elvégre magad is «sportsman» vagy, habár csak a levélbélyeggyüjtés nem is oly uj, mint szellemes sportjának hódolsz. És mered-e tagadni, hogy — daczára tisztelt nöd hivatalos állásának, — eltévedt pillanataidban Flobert-puskával verebekre lövöldöztél ?! Szóval, Te is vadásztál. Ez kezdetnek szerény kezdet ugyan, de azért mégis arra a reményre jogosított, hogy meghívásunkat nem fogod oly ridegen visszautasítani. Nem kívánom tőled, hogy a piros frakkra esküdjél; de még azt sem, hogy sólyommal a markodon száguldd be a határt; csak azt, hogy hébe-hóba velünk tarts, mikor puskával vádunkon bejárjuk a határt, a mit félelmesen terjengő embonpoint-ed is megkívánna. Mit koczkáztatsz véle ? Akteon szomorú sorsától, — kit a haragvó Arthemisz a parthenioni forrásnál szarvassá varázsolt, — ne félj ; attól megóv rövidlátó voltod ! Jó erkölcseid pedig annyira meg vannak kövesülve, hogy elvadulástól se félthet tisztelt nöd ö nagysága, az állatvédő-egyesületi alelnök. Magad mondád nem egyszer, hogy a haza tőled egyetmást vár. . . Barátom Cyprián, íuztositlak védszentünk: szent Hubertus, vagy nem bánom akár szent Eustachius és szent Iván nevében, hogy a régi kornak sem félistenei, sem hősei nem kezdték meg pályafutásukat levélbélyeggyüjtéssel vagy verebekre való lövöldözéssel, hanem kezdettől fogva nagyobbra törtek, mint azt Nestor, Theseus, l*