Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Bevezetés

4 Odysseus, Castor és Pollux, Akhilles és Herkules viselt dolgai bizonyítják. De ha azok az istentelen pogányok nem imponálnának Neked, tekints körül a legkeresztényibb fejedelmek sorában és tapasztalni fogod, hogy jobbadán mindnyájan nagy vadászok valának az Ur előtt. Hun őseink egy suta üldözésében találtak rá az Európába vezető útra. . . Árpád-vérbeli királyaink szenvedélyes vadászok voltak, majdnem kivétel nélkül. 1. Endre királyról azt irja Béla király névtelen jegyzője, hogy Ketel maradékaitól a sárospataki birtokát elcserélte két oknál fogva : s az okok elsejének vallja, hogy ama birtok a királyoknak hasznos vadászó helyük volt.*) Mátyás király vadászati szenvedélye és vadászkalandjairól a néphagyomány ritka hivséggel mind a mai napig emlékezik. Költőink is többször feldolgozták a vonatkozó népmeséket. Vörösmarty örök éltü «Szép Ilonká»-jában olvashatod: A vadász ül hosszú méla lesben, Vár felajzott nyilia gyors vadat, S mind fölebb és mindig fényesebben, A serény nap dél felé mutat. Hasztalan vár ; Vértes belsejében Nyugszik a vad hüs forrás tövében. «Istenemre !» szóla felszökelve A vadász : «ez már királyi vad !» És legottan minden mást feledve, Hévvel a lány nyomdokán halad. Mátyás király méltatlan utódja, Dobzse Lászlóról föntartotta a krónika, hogy még ö is vadászatra indult az erdőkbe, habár főleg csak akkor, ha az országban a pestis dühöngött. . . Az osztrák házból való királyaink, kevés kivétellel, hires vadászok voltak. III. Károly királyunk oly biztosan lőtte meg a vadat, hogy egy mesteri lövése után kegyencze Trautson gróf nem állhatta meg a megjegyzést: «Dos is a Schuss ! War g'scheidter Ew. Majestät waren a Jager g'wordn!» . . . Mire ö felsége csititólag megjegyzé : «Na, na, haben so a z'leben !» De mit szólasz ahhoz, hogy dicsőségesen uralkodó királyunk 1848-tól 1899-ig 48,355 db különféle vadat hozott teritékre, nevezetesen 1190 szarvasbikát, 1310 szarvastehenet *) História Ducum Hungarian, Caput XII. Rex Andreas, de posteris Retel cambiavit ilium locum duabus de causais : U. num quia utilis regibus erat ad venationes . . .