Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A falkavadász lovas tudnivaló dolgai a külsőségeket illetőleg

87 csattok a szerszámokon, mint csúnya dolgok mellőzendők. A nyereg legyen jól szabott és belül mindig jól kipárnázott, mert nyereg alatt semmiféle takaró sem szép. A lovaglást illetőleg írásban nem sokat lehet adni; a lovaglás iránti szeretet és a sok gyakorlat az, ami legjobban tanít. írásban vagy szóval meg lehet mondani, hogy mit kell tenni, de hogy hogyan lehet azt keresztülvinni, azt csak a gyakorlat tudja megmutatni. Egy pár elemi dolgot e téren felemlítek, melyek egyszerűségüknél fogva szinte magától értetődőknek tűnnek fel, mégis a tapasztalat azt mutatja, hogy nemcsak a kezdőik, de néha még mások is vétenek ellene. a) Aki végig akarja élvezni a vadászatot, annak mindig iparkodnia kell oly lovat lovagolni, mely könynyen viszi a lovasa súlyát. Mentül könnyebben. b) Az igazi sportember nemcsak a sportját szereti, de amennyiben a szükség kívánja, úgy társainak segítségére van és egymás iránt figyelemmel viseltetik. Például nem szabad nyelvcsettintéssel vagy ostorral a saját lovát biztatni, ha oly ló közelében van az ember, melyet lovasa nehezen bir fogni stb. Viszont pedig, ha ilyesmi netalán véletlenül mégis megtörténik, nem feltétlenül szükséges, hogy az illető, ki a nyugtalan lovon ül, mindjárt goromba legyen izgatottságában vagy ijedtében. Azután nem tanácsos lovagolni olyan lovat a vadászatokon, melyet lovasa nem bir fogni vagy fordítani, mert ezzel nemcsak önmagát döntheti veszedelembe, de társainak is bajt okozhat vele. Ha a ló rúgós, ezt az általános szokás szerint azzal jelzik, hogy a farkára felül, a fark tövéhez közel egy kis vörös szalagot kötnek.