Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A falkavadász lovas tudnivaló dolgai a külsőségeket illetőleg

— 88* c) Sokkal kevésbé marad el az ember a falkától, ha lovát gyalog átvezeti oly helyen vagy akadályon, melyen lova, vagy a saját szíve nem akar átmenni, mintha sok ideig vagy esetleg egyáltalán sikertelenül neki lovagolja (talán pusztán csak hiúságból is), vagy pedig sokáig keresgél egy megfelelő átjárót. Végül pedig azt hiszem, nem érdektelen WhiteMelvillenek a Riding Recollection című könyvéből a következő sorokat idézni: „Némelyek azt mondják, hogy balance-szal lovagolnak, mások pedig, hogy a térdeknek szilárd összeszorítása (by grip) által. Éppen olyan ez, mintha azt mondanók, hogy a hegedűművész az újjaival-e, vagy pedig a hallásával hegedül. Ahhoz, hogy valaki jól lovagoljon, hogy szilárd, jó ülése legyen, mind a kettő elválaszthatatlanul szükséges. A térdekkel való összeszorítás (grip) biztosítja a balance-ot, a balance viszont megóvja a lovast attól, hogy ez összeszorítás (grip) fárasztó legyen". Hosszú kengyelekkel, vagyis támasz nélkül, hiába való, görcsös erőlködésekkel nem lehet a térdeket a kellő nyugodtsággal és szilárdsággal fix helyen tartani. Ekkor pedig, mint ahogyan azt mondani szokás, nem a lovas veszi a lovat magához, hanem a ló ráncigálja a rajta lógó lovast magával. A rövid kengyelekben lévő könnyed támasszal — természetesen, ruganyos, hajlékony térdekkel és bokákkal — a térdeket akár meddig is minden fáradság nélkül könnyen lehet egy fix ponton tartani, mi által a lovas a balance-ot könnyen megtarthatja és szükség esetén, ha kell, bármelyik pillanatban könnyen képesítve van fokozott erővel is lábszárait a ló oldalaihoz szorítani, ami pedig többek közt feltétlenül szükséges például akkor is, mikor arra a lovat, hogy előre men-