Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A falkavadász lovas tudnivaló dolgai a külsőségeket illetőleg

86* E kiszaggatás a fark tövétől kezdődőleg lefelé körülbelül a fark háromnegyedrész hosszáig eszközlendő, az alsó negyedrész megmarad vastagon. Hogy e forma jobban tartson, nappal az istállóban az így megformált farkat megnedvesítik, majd száraz ronggyal becsavarják, tövétől lefelé, az alsó vége szabadon marad. Az ily formájú fark által a ló egész formája előnyösebben jut érvényre és a legyek ellen is megmarad a védekezése (1. a címképen ábrázolt ugró lovat). A sörény és üstök lenyírandó egész rövidre. Ela a lovat megnyírják, a szőre a lábszárakon és a nyereg helyén maradjon meg. A heveder legyen vagy sima bőr, vagy fehér „gurtni", vagy az e célra készített fehér vászonból duplán összehajtott fehér heveder. Éppen ily szép szokás a sötétkék gurtni heveder is, ennek azonban az eredeti új színét nehezebb megtartani. A bőrhevedernél ügyelni kell, hogy ez csakis az e célra külön készült bőrből legyen, és ezt is mindig puhán keli tartani, mert a kemény, vagy megrepedezett bőr igen könnyen feltöri a lovat. A szügyelő rendes barna bőrből, martingal nélkül szép és hasznos is, mert a lovat nem jó erősen a hevederrel megszorítani, inkább legyen a heveder tágabb és így a szügyelő nem engedi a nyerget hátra csúszni. Általános szép szokás az orr-szíjjat használni. A sima bőr homlok-szíjjat ismerik el általában szebbnek, mint a színest. Szintúgy általános szokás a lovat kantárban (feszítő) kihozni. Ha azonban csak a zabla van a ló szájában, úgy az is jó, de a zabiának ne legyenek oldalt pálcái, és a karikái jó nagyok legyenek. A felesleges