Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A falkavadászatok története Magyarországon és a jelenlegi falkák

20 mia Széchenyi-múzeumában. Az egyik kép alatt a következő dátum olvasható: Horpács, 1825 April. 11, a képen lévő személyek pedig W. Gordon Esqu., az angol követség tagja, Lichtenstein Károly hg, Károlyi Lajos gr., Széchenyi István gr., Esterházy Mihály gr., Ari, Erdődy K. gr., Tilly, Archer. Valószínűleg ezek az első magyar falka-képek, ha csak a nyitramegyei Jato-ról és környékéről nincsenek ilyenek, valahol.) „Több év múlva a társaság harrier falkává alakult át, melylyel Esterházy Mihály gróf dallosi birtokán vadásztak. De ez is elmúlt és" ... stb. Ekkor ezután keletkeztek, megszűntek, majd ismét újra alakultak számos más falkavadász társaságok, Magyarország különböző vidékein egész a jelenkorig. Ezen falká'k leírásai bezárólag 1856-ig a Wenckheim Béla báró féle leírásban, azontúl pedig a Vadász és Versenylapban megtalálhatók. E leírások nagy terjedelme miatt, részben pedig azért, "mivel ezek felsorolása esetleg hiányos volna, én csak a Budapest környékén lefolyt falkavadászatök történetét fogom most röviden, időrendi vázlatos leírásban ismertetni, az előbb említett források és szóbeli elbeszélések alapján, később pedig már az általam látottak révén. Legelőször Budapest környékén az 1830-as évek legelején Károlyi István grófnak Fóthon elhelyezett róka-kopó falkája vadászott Baldock falkárral, ez minden valószínűség szerint ugyanaz a falkár, ki előbb a Széchenyi István gróf által alapított falkát vadászta és annak feloszlása után ide került. Ezen fóthi falkát 1835-ben, mikor Károlyi István gróf külföldre utazott, Wenckheim Béla báró vette át, de ő a falkát innen levitte a Bánságba vadászni. Most Pest környékén egy 9 éves szünet állott be.