Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A falkavadászatok története Magyarországon és a jelenlegi falkák

21 1845-ben alakult egy falkavadász társaság. Almássy Dénes gróf volt a falkanagy, Edney a falkár. A kennel Pest-Szentlőrincen volt, amint azt az író mondja: „Pest fővárosunk közelében lévő lőrinczi-pusztán, és három éven át működött ezen szarvas-kopó falka e vidéken". E kopók a békésimegyei Csákó pusztáról kerültek ide fel, falkárjükkal együtt, ott lenn ugyanis a társaság egy évi működés után feloszlott. A szabadságharc 3 évre véget vetett az összes magyarországi falkavadászatoknak. Pest környékén, mint a dátumról látható, még továbbra is. (A szabadságharc után legelőször a csákói falka alakult meg újra.) 1854-ben ismét Károlyi István gróf fótihi róka-kopó falkája vadászott Ed. Hills faikárral. Hogy milyen nagyszerű róka falkavadászatok voltak akkor Fóth környékén, arról tanúskodik egy nem kisebb sportnagyság, miint Whyte-Melville angol híres sportember és író. Whyte-Melville akkor egypárszor mint vendég lovagolt e fóthi falkával és egy szép cikkben leírja azt az angol Sporting Review című folyóiratban (lásd 67. oldalon). A falka, mint az a leírásokból kitűnik, októbertől egész tavaszig vadászott, amennyiben az időjárás engedte. Orczy Béla báró és Keglevich Béla gróf, kik e falkának passzionátus követői voltak, a Vadász- és Versenylap akkori számaiban egy pár leírást közöltek e falkáról. E falka 1859-ben feloszlott. 1859-ben alakult egy társaság, mely december hó közepétől kezdődőleg felhozatta a csákói falkát Hesp Róbert falkárral (ez a falka ugyanis lent Csákón csak december közepéig vadászott). A Fóthon levő kennelt Károlyi István gróf volt szíves átengedni, és itt a környéken vadásztak nyúl után egész tavaszig, az idő- * járáshoz mérten.