Ölvedy Károly: A vizslatanitó. Okszerű tankönyv a vizslák betanítása és miként való alkalmazásáról / Szombathely, Bertalanffy, 1874. / Sz.Zs. 1498

Harmadik rész

24 akár leesett a vad, akár nem. A lövész minden lövés után kussoltassa vizsláját, és maga se menjen rögtön odább, mert ha mindjárt megmozdul, vagy vizslájának az apportirozásra rögtön parancsolatot ad. ugy az elveszti continesét. és mihelyt a vadász puskáját kilőtte, a kutya is azonnal szaladni fog. Ha a vad elesett, azt csak néhány perez után hozassa el vizslájával, de rögtön vegye el tőle, az ebet pedig kussoltassa addig, mig fegyverét megtöltötte, akkor adassa fel vele a vadat, és sirnitsa meg engedelniességeért. — Két vizslával ki na menjen a lövész, vagy ha társaságban megy. annyira menjen el vizslájával, hogy más vizsla hozzá ne jöhessen. Térségen ereszsze ki vizsláját, de gyakran fütytyentsen neki, hogy „da her ' szóra figyelmes legyen, és vissza jöjjön. Ha pedig messzire megállja a vadát, ne siessen feléje, mert azzal eltüzesiti, de ne is lármázzon: „hűt dich", mint a tudatlan vadászok szokták, hanem lassú lépésekkel közelítse meg, vagy ha attól tart, hogy mig oda ér, a vad kirepül vagy kiugrik, „zuríiek" szóval intse vizsláját a visszavonulásra. s ha engedelmeskedik, sirnitsa meg.