Nagy-Ölvedy Károly: A fácántenyésztés / Pest, Khór és Wein, 1869. / Sz.Zs. 1499

3. §. A fácánok különböző fajai

— 22 — fel s nem annyi szépséget mint az európai fácántyúkok színeinél. Idősebb korában néha mégis oly szép mint a kakas. Már gyakran azt tapasztalták, hogy egy fa­cánjérce, melynek oly silány tolla volt, mint a szalon­kának 6 év alatt fokozatosan a legpompásabb színűvé változott és megszépült, úgy hogy az arany lácánka­kastól csak szemei farkának csekélyebb hossza által volt megkülönböztethető. Ugyanaz jő elő a közön­séges fácántyúknál is, s idővel fokozatosan úgy meg­szépül, hogy alig lehet akakastól megkülönböztetni. Az aranyfácánkakas 10V 2 hüvelyk hosszú csőre­hegyétől farkának kezdeteig, 9 hüvelyk magas a föld­től fejetetejéig. A leghosszabb farktolla teljesen 2 láb és egy hüvelknyi. Fejetetejéről egész hátáig lefelé függ egy széles búb, fénylő aranyszínű tollakból. Fejétől lefelé egész nyakáig egy széles, merev s eleven narancsszínű tollakból álló gallér látható, melyre a széles homályos fekete, meglehetős sürün egymáshoz álló keresztcsíkok gyönyörű árnyékot vet­nek. Ezen gallér alatt hátának felén túl. észrevehető még egy más fénylő takaró rövid de széles tollakból, melyek aranyszínű alapon zöld és kék zománccal, a szélén homályosabbal beszórva látszanak. Mindkét olda­lon a test közepétől farkáig sötétibolya sziu ragyog. Háta közepétől egész farkakezdetéig a legszebb aranyfényű tollak vannak. Torka farka, melle s hasá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom