Nagy-Ölvedy Károly: A fácántenyésztés / Pest, Khór és Wein, 1869. / Sz.Zs. 1499

3. §. A fácánok különböző fajai

- 23 — nak legnagyobb része, néhol oldalai s íarka a legszebb bíborvörös szinnel csillognak. Hosszú farktollain fekete alapon agyagszinü szemek s lángok láthatók fölétől aljaig sűrűn egymás mellett. Általában épen olyan nehéz mindezen színeknek égő tűzét szavakkal kifejezni, mint színüket s azoknak fényét művészet által utánozni. 6. A fekete és fehér fácán, chiniai ezüstfácán (Phasianus sinensis.) Ezen íácánfaj kakasa sárga, s hegye felé sötét csőrrel bír, sárga s meglehetős széles szemei kopasz, skárlát szinű szegélylyel vannak körülvéve, úgy mint a közönséges fácánnál. Fejéuek felső része csőrétől hátra felé hosszú fekete tollakkal van födve, melyek szép biborszinbe játszanak, s hátul a nyakán lefélé függnek. Fejének oldalai, nyakának felső része, háta, szárnyai és farka fehér tollakból álló díszes öltözetbe jelennek meg, melyek közül mindegyiken bárom négy 'finom fekete vonás van. melyekből egy mindig a másikba van húzva, s melyek a tollak külső széleivel mindig párhuzamosak. kivéve az evező, s a külső kormáuytollakat, melyek mind rézsut futó fekete vonasokkal birnak. A két legfelső farktoll fehér, testének alsó felszíne csőrétől a fedőtollakig a fark alatt fekete, hasonlókép bibor