Nagy-Ölvedy Károly: A fácántenyésztés / Pest, Khór és Wein, 1869. / Sz.Zs. 1499

1. §. Hona, leírása s szokása a fácánnak

üa^Hoa — 6 — Szeretik a cserjéket, mezei fáshelyeket, és mezei bokrokat, benőtt lápokat és nádas ingoványokat, melyek nedves rétek és szántóföldek által környezvék. Többnyire a talajon tartózkodnak s az erdőt időről időra odahagyják, különösen reggel és este, hogy a tarlóföldeket fölkeressék, s az újra főiszántott földeket, Az erdőségekbe mélyen nem hatolnak, mert táplálékot ott nem oly könyen és gazdagon találnak. Csak oly vidékeken, hol igen közönségesek mutatkoznak a síkon. Ámbár nincs hatalmukban táplálék közt valógatni az év különböző szakaiban, de mégis jól fel tudják használni azokat, melyeket nekik a természet nyújt. Nyáron s az aratás alatt . ha szántóföldek közelében vannak különféle gabnanemüekkel táplálkoznak, mint búzával, rozsai tatárkával kendermaggal borsóval repcével babóval; felkeresik a vadgesztenyét hangyatojásokat a vadberkenyefa — gyalogfenyű s fagyalfa bogyóit is. Ha mindazon magvak és bogyókból, melyekel felsoroltunk kifogytak, ugy az ősz is már beállott. Ezen fvszak ámbár nem szolgáltat oly gazdag és változatos tápszert, mégis biztosítja a fácánokat, azok, melyek szőlőhegyek közelében tartózkodnak szőlőbogyokkal élnek, mely nekik igen kedves csemege. Ha szőlőhegyek