Nagy-Ölvedy Károly: A fácántenyésztés / Pest, Khór és Wein, 1869. / Sz.Zs. 1499

1. §. Hona, leírása s szokása a fácánnak

— 5 — és Amboise-i erdőségekben is sok fácán volt, de mégis túlnyomó számban Chinon, és az ebhez közelevő községek felső és alsó erdőségeiben léteztek. A Dauphiné-i hegyekben, és ezek közt az úgynevezett Forez-i és Berry-i részedben, valamint a Rajna legtöbb szigetein is találtattak fácánok. Napjainkban vannak ugyan még azon vidékeken fácánok, de nem fordúlnak elő többé oly nagy menyiségben mint előbb; csak ezen erdők, melyek 10 — 15 órányi távolságra fekiisznek Páris körül, szolgáltatják a legtöbb fácánt, a vadászat örömére.. A fácánok igen félénk madarok, szelíditésük majdnem lehetetlen. Hogyha fiatal korukban ketrecbe zárjuK dühösek lesznek, s fogolytársaikat csőreikkel rohanják meg. Szabadságuk elvesztésénél magukat teljesen durcásan viselik ; s nem ritkán vadságuk következtében fejüket ketrecük rácsozatán szétzúzzák, mivel a halált elébe teszik a szomorú rabszolgaságnak. Futnak az emberektől s az általak lakó helyektől, sőt még egymás elől is menekülnek, jobban szeretnek elszigetelten élni, s egymáshoz csak párzás idejekor, mely tavaszra esik, közelednek. Ezen madarak igen örömest tartózkodnak az erdőkben, és a legáthatlanabb sűrűségekben, s különösen fiatal fenyvesekben, és ott hol sűrű tövisbokrok átjárhatlanná teszik az erdőséget. O