Nagy-Ölvedy Károly: A fácántenyésztés / Pest, Khór és Wein, 1869. / Sz.Zs. 1499

1. §. Hona, leírása s szokása a fácánnak

- 4 — A nőstényfácán, fácántyúknak neveztetik. Ez majdnem egy harmaddal gyengébb mint a hím, s csak mintegy egy kilogramm súlyú, mig egy tökéletesen felnőtt kakas egész 1

1j

2 kilogramm súlylyal bír. A kakas három láb hosszú melyből azonban farkára másfél láb esik, és szárnyai harmadfél láb szélesek, s egymásra téve csak a fark elejéig érnek el. A tyúk csak 1

3/

4 láb hosszú s farka hét hüvelyknyi; szárnyai' nem tesznek ki egészen két lábat. — A rövid szárny és hosszú fark miatt a fácánok nem jól és nem is örömest repülnek; de annál inkább igen gyorsan futnak. Időnkben a fácán,— dacára külföldi eredetének Europa szelídebb éghajlata alatt vadon, vagy állatkertben feltalálható, valamint Ázsiábon legnagyobb részében, s Afrikában egészen a jóreményfok előhegységéig. Csehországban a legtúlnyomóbb számban található s főleg Németországban jobban értenek a fácántenyésztéshez, mint Francia, Angol, vagy Európa többi országaiban. így nevezetesen Franciaországnak csak igen kevés Cantonja van, melyben valóban vad fácánok találtatnának ; azaz olyanok melyek előbb parkokban neveltettek s csak azutáu bocsátattak ki a szabad erdőségekbe. 179,3 előtt Fourainet olyan tartománynak tartották, melyben a legtöbb vad fácán van. A Loches-i