Nagy-Ölvedy Károly: A fácántenyésztés / Pest, Khór és Wein, 1869. / Sz.Zs. 1499

1. §. Hona, leírása s szokása a fácánnak

— 3 — A csillogó szinek, melyeket említettünk, csak a hímek tulajdona, kevesebb szinpompával bír a fácán jérce. Ennek feje és nyaka sötétbarna, s tollai általában egyszinübbek, és kevésbbé csillogók. Szeme körüli kopasz gyűrű szűkebb és kis világos vörös szemölcsökkel van födve. Mint mondók feje és nyaka feketebarna tollakkal van födve, s ezen tollak vörösszürke szinnel körítvék. többi felső testrésze feketebarna, mindegyik toll vörös — és fehérszürke szinü széllel bír, minélfogva fekete és szürke petytyezett alakban tűnik íöl; elő és oldal nyaka fehérszürke, és feketével szalagozott. Melle s a többi alsó testrésze vöröses hamuszinű; szárnyai sötétbarnák, rozsda sárgával csíkoltak és petytyezettek ; farka rövidebb vörösszürke, a vitorla közepén széles feketebarna keresztszalagokkal, oldalaslag azonban finomul csipkézett homályosbarna hullámos vonalakkal rajzolvák. A mint tollazatában, úgy testtartásában is különbözik, és pedig szembetünöleg a fácántyúk a kakastól. A kakas, nemes és büszke magatartással bír, nyakát magasra, s farkát egyenesen kinyújtva; a tyúk ellenben meghajlott s összehúzott nyakkal jár. A tyúk is bír azonban hátul a lábán egy kis sarkantyúval, mely az évvel együtt növekszik, ez a még igen fiatal jércék lábain alig észrevehető s fekete körrel van körülvéve, mely csak a második párzás idejekor tűnik el. 1*