Mika Károly: A vizsla parforce-idomítása. Oswald és Wörz nyomán / Budapest, Athenaeum, 1894. / Sz.Zs. 1682
II. A nevelés - 3. A nevelés
az ajtó közelében soha sem bántjuk, hanem mikor az ajtónál van, mindig megdicsérjük. Késő este ne etessük sem a fiatal, sem az idősebb vizslát; este általában keveset adjunk enni s még az utolsó etetés után 1 1j 2—2 órával vezessük ki a szabadba. Az idősebb vizsláknak este rendesen ételt nem adatok, legfelebb egy pár falat kenyeret. Kivételt képez természetesen, ha vadászatról éhesen jön haza a vizsla. Ha a vizslának hasmenése van és a szobában piszkít, ne büntessük veréssel, hanem csak szóval intsük és gyakrabban adjunk alkalmat, hogy magát kiürithesse. A vizslát az ajtó kinyitására tanítani nem tanácsos; hamar megtanulja ezen tulajdonságát más czélra is értékesíteni és kezdetét veszi az engedély nélküli távozás és kóborlás. 2. Megszokás, kóborlás. A megszökésre és az ezzel együtt járó kóborlásra és csatangolásra a legtöbbször az által adunk alkalmat a fiatal ebnek, hogy, ha a szoba bepiszkitása miatt a házból kiverjük, vagy hogy magát kiürítse felügyelet nélkül a szobából kieresztjük. Az első esetben a kapott fenyítés következtében szalad el, a második esetben pedig a veleszületett kíváncsiság vezeti czél nélkül tova-tovább, mig egyegy hason érzelmű játszótársra akadva, úgy elcsatangol, hogy a legtöbb esetben, különösen városon, vissza sem talál, mi által az elveszés illetve ellopatás veszélyének van kitéve. A megszökésről és csatangolásról legegyszerűbben a következő módon szoktathatjuk le: mielőtt az ebet az udvarra eresztenök, valakit egy jó vesszővel vagy ostorral a kapunál elbujtatunk s az ebet látszólag felügyelet nélkül kieresztjük az udvarra. Az ebnek 44
