Mika Károly: A vizsla parforce-idomítása. Oswald és Wörz nyomán / Budapest, Athenaeum, 1894. / Sz.Zs. 1682
II. A nevelés - 2. A testi nevelés
pár hónapig közvetlen az elválasztás után a forralt te;. A tisztán hússal való táplálás, drágasága miatt, nem igen lehetséges s azonkívül a nyershústápláléktól az eb oly kellemetlenül bűzlik, hogy a szobában tartani lehetetlen. Legalkalmasabb táplálék a hús vegyítve növényi anyagokkal, milyenek a zab-, árpa-, tengeri-dara és a rizs. E czélból húshulladékokat, tisztított borjúlábat stb. apróra vagdalva jó sok sós vizben megfőzetjük, ennek forró levével az illető darát leforráztatjuk és jól összekeverve, hogy a forró lé teljesen átjárja, egy óráig lefödve állani hagyjuk. Etetés előtt a csontokat, húsdarabokat, az asztalról maradt, nem savanyu, vagy nagyon fűszeres ételmaradékokat, zöldséget, jól kisült és felaprózott kenyeret keverve a darához, langyos melegen adjuk a vizslának. Igen czélszerü az étel minőségét lehetőleg változtatni. Arra is ügyeljünk, hogy a vizsla friss és tiszta vizben hiányt soha se szenvedjen. Fiatal ebeket 5 hónapos korukig napjában 4—5ször is meg kell etetni, később háromszor: egy évesnél idősebb ebeket legczélszerübb napjában kétszer, még pedig reggel és délben. Egyszerre ne adjunk sok ételt; az olyan ebek, melyek naponkint csak egyszer kapnak ételt, mohón és mértékietlenül teletömik hasukat és ennek következtében puffadtak és lusták lesznek. Az ételt tiszta cserép vagy mázos vasedényben adjuk. A máz nélküli vasedényeket vagy faedényeket nem lehet kellőleg tisztán tartani, pedig már egészségi szempontból is igen fontos, hogy etetés után minden edényt tisztára mosassunk és a maradék ételt a következő etetésnél ne használjuk. 40