Mika Károly: A vizsla parforce-idomítása. Oswald és Wörz nyomán / Budapest, Athenaeum, 1894. / Sz.Zs. 1682

II. A nevelés - 2. A testi nevelés

Etetés alkalmával könnyű szerrel megtaníthatjuk a fiatal vizslákat a hasalásra. Az ételes tálat elébe teszszük s mielőtt enni kezdene »ps\t!« »hasalj!« vezényszóra a tál előtt nyakánál fogva gyengén lenyomjuk s egypár másodperczig igy leszorítva tartjuk s »egyél!« vezényszóra feleresztjük. Ezt következetesen minden etetésnél ismételve, egy pár hét alatt a fiatal eb »pszt-hasalj!« vezényszóra a legszebben fog droppolni s addig az ételhez nem nyúl, mig arra engedélyt nem kap. 3. A mozgás. A fiatal vizsla fejlődésének egyik legfontosabb faktora a sok mozgás a szabadban. A mozgás kövekeztében izmai rendkívül erősödnek, a nedvkeringés egyenletes lesz ; általában a mozgás az egészséges fejlődésnek nélkülözhetetlen kelléke. A mozgás alatt azonban nem szabad a felügyelet nélküli, szabad csatangolást érteni, mely a vizslának valóságos romlása s a legtöbb hibának forrása. A kóborláshoz szokott ebnek idomítása örökre kétes értékű, mert az engedetlenség s a nem kezesség a kóborlásnak kimaradhatatlan következményei. Az eb ezen rosz szokását teljesen soha sem vetkőzi le, s mihelyt alkalom kínálkozik, azonnal eltűnik s nyakába veszi a világot. Ha vadászatra indulunk, soha sincs kéznél, hacsak jó előre el nem zártuk vagy meg nem lánczoltuk; s ha vizsla nélkül nem akarunk menni, akkor előbb a város öszszes szemétdombját le kell keresnünk, mi nem épen kellemes foglalkozás. A fiatal vizslának adjunk kellő alkalmat a mozgásra; ha már engedelmes és figyelni kezd ránk, vigyük lehető gyakran sétálni. Felügyelet nélkül csak zárt udvarban vagy kertben hagyhatjuk s vadászatra, 41