Mika Károly: A vizsla parforce-idomítása. Oswald és Wörz nyomán / Budapest, Athenaeum, 1894. / Sz.Zs. 1682

I. Bevezetés - 3. A nevelésről és idomitásról általában

követelménynek megfelel, ugy hogy ma már parforceidomitás nélkül még a rendes, legegyserübb kívánalmaknak megfelelő vizslát sem képzelhetünk; nem is szólva a »használati-ebről« melyet máskép mint parforce idomítani nem is lehet. A nevelés és parforce-idomitás kiegészítik egymást; sőt az engedelmességet illetőleg majdnem nélkülözhetetlen követelmény, hogy az első mindenkor megelőzze az utóbbit. Egy rosszul vagy semmiképen sem nevelt eb az idomitónak több dolgot ad mint más három, melyeknek nevelése nem volt elhanyagolva. Minél jobb a nevelés, annál könynyebb és biztosabb a parforce-idomitás. 3. A nevelésről és idomitásról általában. Hogy a vizslával helyesen bánhassunk, ismernünk kell annak egész természetét, minden jellemvonását, jó és rosz hajlamaival és tulajdonságaival együtt. A különböző ebfajták ugy testalkatban, mint szellemi képességeikben is nagy különbségeket mutatnak. Közös jellemvonásuk: a feltétlen ragaszkodás az emberhez. Az eb szellemi képességei az összes emlős állatok között tagadhatatlanul a legmagasabb fokon állanak, s egyetlen állatról sem mondhatjuk jogosabban mint épen az ebről, hogy a szellemi fejlettség oly magaslatán áll, hogy csak beszélni nem tud. Az emberrel való folytonos együttlét következtében a hűség, ragaszkodás, hála, éberség, gazdája iránti szeretet, jóakarat és nagylelkűség; harag, halálos gyűlölet és halálmegvetés gazdája ellenségeivel szemben, állandó jellemvonásaivá váltak. Mind oly tulajdonságok, melyek nem kényszerből, szükségből vagy félelemből, hanem szeretetből és ragaszkodásból eredtek és melyek, szem30