Marton Andor: Szükséges tudnivalók elterjedt kisvadunkról / Budapest, M. Kir. Földmivelésügyi Minisztérium, 1928. / Sz.Zs. 1552
20 hogyha nem is lesz szokatlanul zord tél, tavaszra nem marad a meghagyott teljes mennyiség, mert a beteg, gyenge egyedeket a fagy, hó, ragadozó elviheti. Ehhez kell aztán szabni, hogy mennyit hozzunk terítékre. Vannak vélemények, melyek szerint a jövő évre szükséges tenyészanyag biztosításának helyes módja érintetlen csapatokat hagyni, mert ezzel lehet biztosítani helyes ivararánnyal a jövő évi szaporodásra szükséges mennyiséget. Ha pedig azt az álláspontot fogadjuk el helyesnek, hogy a vérkeveredés biztosítása végett a kivehető mennyiséget az összes csapatokból szedjük ki, úgy különösen ügyeljünk, hogy a már fejlett csapatokból az előbb kelőket lőjük, mert ezek rendszerint kakasok. Amikor a mezőről a termények már lekerültek, szükséges szerény élelmét a fogoly még mindig megtalálja, segítségére kell azonban sietnünk, ha hó fedi a határt s erős fagy köszönt be. Ettől az időtől kezdve vadászatát, ha a tilalmi idő még nem is állott be, ajánlatos beszüntetni. Különösen elítélendő, ha valaki a hóban összebúvó foglyokra lő, amikor is egy lövéssel egész csapatot tönkre lehet lőni. Az ily eljárás nem vadászat, hanem vadirtás, amely súlyosan megboszulja magát. A megfagyott hórétegen át nem tudnak a foglyok élelemhez jutni, elgyengülnek s minthogy búvóhelyük kevés, könnyen esnek ragadozók zsákmányává. Az éhség a faluhoz, tanyához, kertekbe hajtja őket, ahol sok esetben pusztulás vár rájuk. Ha rendes tartózkodási helyük közelében vannak bozótos, bokros helyek, kézen fekszik a nagyon egyszerű segítés módja. E bokros helyeket, szükség esetén, sűrűsítsük meg ágakkal, a szélnek kitett oldalán még kis zsuppot, szalmát, nádat is köthetünk hozzá, amit felülről is ráhúzunk s ezzel kész a jó védő és etető hely. Éleimül szórjunk e védett helyek alá polyvát, erre ocsút, esetleg még kölest, cirok-, fűmagot, kevés gabonaszemet. Lehet egy-egy fej káposztát, répát, burgonyát is elhelyezni, mert ezt szívesen csipegeti. Ha bokros sűrűségeink nincsenek, kívánatos mesterséges etetőket készíteni. A mesterséges etető készítésének két ismert módja van : Három-négy, mintegy másfélméteres karót felső részén jól összekötözünk olyként, hogy alsó meghegyezett végeiket egymástól mintegy félméterre a földbe verhessük. Ezt a csúcsos vázat aztán befedjük kukoricaszárral, egész sűrűn vékonyabb gallyakkal, vagy zsúppal, szalmával, náddal, ami éppen rendelkezésünkre áll. A hegyes végeket annyira kell a földbe verni, hogy a szél fel ne dönthesse. A fedő szalma ne érje egészen a földet, hogy a foglyok az etető alá bebújhassanak. Az élelmet az etető aljába szórjuk. A másik ismert etetőt akként készítjük, hogy egy jó méter magasságú, felső végén villás ágat verünk a földbe, ettől jó méter távolságban egy másik ilyet. A két ág felső villájába fektetünk vízszintesen egy harmadik ágat, hozzákötve a villákhoz. Folytatólag, de nem egyenes vonalban, hanem kis szögben megtörve, újból egy ily villás ágat verünk le s erre és az előtte levőre a villába megint egy erősebb ágat fektetünk s kötünk a villákhoz s még egy villás ág
