Marton Andor: Szükséges tudnivalók elterjedt kisvadunkról / Budapest, M. Kir. Földmivelésügyi Minisztérium, 1928. / Sz.Zs. 1552

21 alkalmazásával hasonlóan járunk el. A vízszintes ágakra elejétől végig mindkét oldalon ferdén lefelé s egész sűrűn lombos gallyakat helyezünk úgy, hogy ezek a földig érjenek, fent hozzáerősítjük őket a vízszintes ágakhoz, 'ént pedig a földhöz szorítjuk, hogy a szél el ne sodorja. Ezzel kész az etető- és védőhely, amely tehát egy-kétszer megtört kis tetőt képez. Két vége az etetőnek a be és kijárásra nyitva áll. Az etetőt azért kell zeg-zugos vonalban készíteni, mert esetleg a bentlevő foglyokat ragadozó lepi meg, amikor is a foglyok a másik irányba szaladva, eltűnnek a ragadozó szeme elől. A mesterséges etetőket kívánatos a zord idő beállta előtt felállítani s közbe-közbe körülötte is kevés élelmet kiszórni, hogy a fogoly megszokja. Ha még évente, vérfrissítés céljából, néhány pár távolabbi vidékről hozatott foglyot eresztünk ki s erélyesen irtjuk a ragadozó vadat, a vadászgazdai kötelességünknek eleget tettünk s ennek hasznos eredménye nem is fog elmaradni. A fácán. A fogoly után legjobban elterjedt, közismert szárnyasvadunk a fácán. Jóval nagyobb testű, mint a fogoly, másfél kilogramm súlyt is elér. Vadászterületeinken a közönséges és örvös fácán ismert. A kakas és a tyúk tollazatúban nagy a különbség. A kakas tollazata sokszínű és fényes, az örvös fácánkakasnak nyakán még fehér tollakból álló gyűrűje is van. A tyúk tollazata egyszerű, világosbarna, sötétebb foltokkal, ami összeolvad a környezet színével. Jól rendezte el ezt a természet, mert így a kotló nem tűnik szembe s minthogy a csibék nevelésével a kakas mit sem törődik, ez teljesen a tyúkra hárul, veszélyben feltűnés nélkül tud csibéivel megbújni. Kedvelt tartózkodási helye a termékeny mezőgazdasági földekkel határos, kisebb kiterjedésű, főként lomblevelű erdő és az oly termékeny mező, ahol fákkal, sűrű bokrokkal beültetett, néhány holdas, úgynevezett csenderesek vannak. Tenyészéséhez szükségesek az ily helyek, egyrészt mert állandó búvóhelye van, másrészt, mert éjszakára felgallyaz, vagyis este fára szállva, az éjszakát ott tölti. Tápláléka lényegében az, ami a fogolyé, magvak, gabona, bogyók, kukorica, férgek, rovarok. Utóbbiak pusztításával kétségkívül jó szolgálatot tesz a mezőgazdaságnak. A kakas dürgése aszerint, amint enyhül az idő, március végén, április elején kezdődik. Egy kakasra 4—6 tyúkot számítanak, látjuk tehát, hogy több tyúkra van szükség, mint kakasra, ezért kímélnünk kell a tyúkot s rendesen csak kakast lőjjünk. A tyúk fészkét a vetések, bokrok sűrű helyein készíti, gyakran takarmányneműekbe. Ez utóbbinak hátránya, hogy a korai kaszáláskor sok fészek megy tönkre, amely veszteséget iparkodjunk olyképen elhárítani, amiként azt a fogolynál említettük. Egy tyúk 8—16 tojást rak le. Ha a fészek elpusztul, mint a fogoly, újra fészkel, de a tojások száma kevés.