Marton Andor: Szükséges tudnivalók elterjedt kisvadunkról / Budapest, M. Kir. Földmivelésügyi Minisztérium, 1928. / Sz.Zs. 1552

19 Helyes tehát a tyúkot lehetőleg kímélni. Tagadhatatlan, hogy nem könnyű dolog a repülő csapatból kiválasztani, hogy melyik a kakas, nagy gyakorlat, jó szem szükséges hozzá, de ha törekszünk rá, bizonyára nem egyszer sikerülni is fog. Jellemzője a kakasnak, hogy mellén vörösesbarna színű, tenyérnagyságú, patkóalakú pajzsot visel, szárnyfedő tollazata rozsdavörössel színezett. A tyúk valamivel kisebb testű s általában egyszerűbben színezett. Idősebb korában a tyúknál is látható a mellen a barna pajzs, ez azonban nem összefüggő, mint a kakasnál, hanem világos foltok tarkítják. A tyúk szárnyfedője fakószürke, farktollai világosabbak, mint a kakasé és kissé szétterítve hordja. Az egyes párok nagy hűséggel tartanak ki egymás mellett s közös,, nagy gondossággal nevelik fel csibéiket. A tojó sűrű helyen, vetésben, bokrokban készíti el egész egyszerű fészkét. A korai kaszálásra kerülő takarmányföldeken sok fészek megy tönkre, mert a kaszáláskor gyakran életét veszti a tojó. De ha felzavarva, sértetlenül szállt is el, e fészekből a vadászbérlőnek haszna már alig lesz, mert ha a fészket a kaszások érintetlenül ott is hagyják s a fészek körül kaszálatlanul marad is a növényzet, valószínű, hogy a fészek tartalma a ragadozóké lesz. Az így beállható veszteséget a legbiztosabban úgy kerülhetjük el, ha a földeket április második s május első felében minél gyakrabban bejárjuk s ezzel a foglyot ott nyugtalanítva, más helyen való fészkelésre kényszerítjük. Ha ennek dacára ily helyeken fészket találunk, a tojásokat vigyük haza, otthon költessük ki s ha a csibék már elég nagyok, eresszük ki őket. A kotlás mintegy három hétig tart, amely idő alatt a kotló csak a legszükségesebb élelem megszerzésére hagyja el a fészket. Ha valamely oknál fogva a fészek elpusztult, a tojó újra fészkel, ez azonban nem pótolja az első fészket. Ugyanis a tojó már csak kevés tojást rak le s e második fészek csibéi lassan fejlődnek, gyengék maradnak s könnyen pusztulnak el a ragadozóktól. A csibéik gondozásában egyformán kiveszi a részét a kakas és a tyúk, tehát amíg a csibéik fejletlenek, nem szabad az öregeket, se a kakast, se a tyúkot kilőni a csapatból, mert ezek nélkül az egész csapat elpusztulhat. Különösen óvatosnak kell lenni a vadászatra szabad idő elején, mert ekkor még több csapat fiataljai lehetnek fejletlenek. Óvakodni kell az első felrebbenő fejlett foglyot kilőni, ebben az időben csendes napon úgyis jól kitart a csapat, közelről rebben fel, a vadásznak van tehát ideje arra, hogy megvárja, amíg az első felszálló, rendesen az öreg kakas után a többi is felrebben s még lövés előtt meggyőződést szerezhet a csapat fejlettségéről. De különben sem célszerű az egész közelről való lövés, mert ezzel úgy szétlövi a különben is kisebb testű foglyot, hogy alig marad belőle valami. Természetesen nagyon kiereszteni sem szabad a vadat — s ez vonatkozik minden vadra —, mert a távolról kapott lövést elviszi s kínlódva elpusztul. A vadászat megkezdése előtt elsősorban számba kell vennünk az állományunkat s megállapítani, hogy mennyit kell a jövő idényre tenyészanyagnak meghagyni. Itt figyelmet kell arra is fordítani,