Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410

Piczi és a többi négy

4G PICZI ÉS A TÖBBI NÉGY. 54 Leheverednek az udvarra. Ismét nyílik a konyhaajtó; nagy tál savót tesznek ki, melybe kenyér van aprítva. Utczu, ki ér oda leghamarább! Első a «mostoha gyerek». De alighogy odaért, még bele se kóstolt, Lord máris ráijeszt: «Nem mész, te kötélrevaló!» Billy előtt a kötelet nem tanácsos emlegetni, mert menten kileli a hideg. Bettenetes respektnsa van minden kötél iránt. Nem csoda, mert vizsla karrierjének egy nyomorult kötél vetett véget. Mikor legelőször, mint tanuló kutya vezető-kötelet kapott a nyakába, hogy nagyon előre ne szaladjon, rögvest kitörte a nyavalya, leült és imádsággal se lehetett helyéből kimozdítani. Mikor pedig a kötél ezért a hátára került, megfutott s egész nap elő nem dugta az orrát. Azóta csak saját szakállára vadászik. Kicsalja a mindenre vállalkozó Czigányt, felállitja a kukoriczatábla végéhe s a kukoriczából neki hajtja egyenesen a nyulat. Aztán hűségesen megosztoznak rajta. De mindez titok, otthon mocczani se mer; ha kötelet hall azonban, megszalad. A táltól most is visszavonult. Nem jó nagy úrral egy tálból enni. Lord egymagában falatozni kezd. Piczi nem mozdul, ő már előre jóllakott ; neki Leje külön, már korán kijárt. Czigány hozzászagol a tálhoz, Lorddal összemorog, belekóstol a savóba s otthagyja. «Pecsenye után csak nem eszem levest.» Bendője tele, megcsömörlött a hullott disznópecsenyétől. Lord a savóban már csontot is talált. Megérdemli. A tegnapi foglyok csontja neki dukál. A ropogtatás Piczinynek gyanús ; a «kis zsarnok» erre már felneszel s lassan ismét a tálhoz tötyög. De mire odaér, már csak savót talál. Belevicsoril a tálba és csalódottan visszavonulva, megül. * A pajtáskertből most kerül elő az «ötödik» alak: a kis vörös Kósza kutyus. Lompos farkát hízelgőn csóválva csúszik-mászik végig a gazdasági udvaron; míg ideér ötször is leül és farkával a földet verdesi. A jóllakott Lord kegyesen odakiált : «Csak kerülj