Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410

Piczi és a többi négy

PICZI ÉS A TÖBBI NÉGY. 47 beljebb le kóczos, kis vörös!» Az agglegény Piczi elébe siel, véle titkon összesúg s a tálnál neki udvariasan helyet csinál. A kis korcs kuvasz hálásan hizeleg s apró nyelvével alig mer belekóstolni az isteni nektárba. Hisz neki, mig éveken át kiverten, vadon, a rétet, mezőt bújta s a temetőárkában kapart vaczkot magának, ilyen leves soha nem jutott. Úgy látszik azonban, hogy Billyvel s Czigánynyal a titkos vadászatokról ismerős, mert mindkettő felé loppal sunyit. Piczi azonban hűen kitartván, olt áll háta mögött, s a mint a «kis éhes» a kutyának való étel után még élvezettel a száját is megnyalja, odasúg neki valamit s aztán csendesen besomfordálnak a pajtáskertbe. Az engedelmes kis vörösnek nincs ellenvetése. Egy hangot se ejt. A hátramaradt társaság utánuk morog, a sunyi Billy magában nevet. 0 tudja mit. * Végre nyilik a lakóháznak eddig zárt ajtaja, a gazda puskával megjelen, fütyül s kiáltja : «Lord». Billynek eszébe jut a kötél, mint a gummilapla felpattan és farkát behúzván, aló, vessd el magad, ész nélkül elnyargal. * Lord ill ugrál körülöttem; hol megtoppan, hol mint aczélrugó felveti magát. Vihog, nyihog, ugat; örömében majd megbomlik. Előre oldalog, meg visszajön, körülszaglássza ruhám, táskám, fegyverem', két lábra áll és csókolódzni akar. «Vissza, mars hátra!» Erre engedelmesen mögém kerül és pezsgő vérét hűtőzi. De nem bir magával, megint oldalra kerül és farkával — hízelegve — lábszáramat veri. Megsimogatom okos buksi fejét s erre lecsillapul. Az öreg házőrző Czigány elkísér a kapuig s utánunk kiált: «Jó mulatást!» •