Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Vizsla tanitás mezőn

85 Vizslánkat szoktassuk intésre figyelni, hogy gyakran nézzen vissza réánk, 's ne kéntessünk lármázni, kiábalni reá. Lövés után töstént j'"jjen hozzánk, 's maradjon mig fegyvert tőlliink ; hasonlólag hellyt maradjon ha látja a' fegyvert fel fogni, vagy hallja a' kakast felhúzni; Végre ha vadat érzett, álljan meg, mig gazdája lövés távolságra érkezik , 's azután kisérje tovább. Ezek a' nevezetesebb megjegyezni valók a' mezei tanitás körében , 's ki ezek szerént tanítja vizsláját már az első mezején gyönyört reméllhet fáradsága után,'s reá nézve a'vadászat nem unalom és boszú hanem valóságos éldelet lészen. Lehet ugyan a' vizslát egész erőltetéssel is tanitni, de a' mellett hogy ezen mód rendkívüli béketűrést és időt kiván, azt csupa gépeli} é változtatja, és mini» den elevenségétől megfosztja; En mint mindenben úgy itt is a' közép útat. tartom legezélarányosabbnok, 's megvagyok gj őzöd ve , hogy ezen módon legjobb kutyát nevelhetünk magunknak , 's azért bálran ajállhatom akárkinek; csak azt jegyzem meg újra is hogy minden hiba, csekély, vagy nagy, rögtön büntetődjék meg, sem egyszer sem máskor engedelemnek hellye nincs, apróbb hibát nyakló rángatással , nagyobbat korbács üléssel j