Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Vizsla tanitás mezőn

8

6 5 • büntetünk, melly minden esetre érezhető és nem játék , valamint nem is zsarnoki légjen; az igen keveset könnyen felejti, az igen sok elrontja, azért executio előtt mindég kötélre vesszük, hogy az alatt boszúnk enyhüljen , és a' vizsla az elég előtt el ne szabadulhasson , külomben olly idegenséget veszen gazdája és a* verés iránt, hogy vagy a'vadászatból haza szalad , vagy hivásra — kivált ha tudja hogy hibázott, mit igen is jól tud , — sem el nem jön, sem magát megfogni nem engedni; az első esetben nincs más mód mint magunknakis haza menni, és ott a' bűnöst kötélre véve kemé • nyen megrakni, újra kivinni és ott honnan e!szaladott hasonlólag megbüntetni , és azon vadászaton nem másként, mint kötélén engedni keresni. A' verés pedig mindég korbácsai vagy ha ez kéznél nem lenne vesszővel történjék ; soha sem bottal, lábbal, vagy füleinél rángatva, ha idő előtt süketté nem akarjuk tenni. Nevezetesebb hibái a' vizslának: a) Ha szóra vagy füttyre töstént vissza nem tér. b) Ma parancsolat nélkül felveri a' vadat. \ c) Ha ulánna szalad.